Már a kellemetlenség és lelkiismeret furdalás határán mozognánk, ha éves útilistánkról lemaradna a Balkán vagy egy jóféle délszláv banzáj. Három év után az idei már nem a pandémiáról szól és eszetlen intézkedéseiről. Nem kell már suttyomban határt átlépni, katonák elől bújócskázni vonaton vagy egyéb leleményes akciókat levezényelni. Ami a legfontosabb, nem kap el az izgulás azzal kapcsolatban, hogy hirtelen törlik a járatodat vagy sem.

Egy csütörtöki hajnalon, a nagy Tina Turner örök klasszikusaira ébredtünk. Finoman szólt a Simply The Best, Private Dancer és egyéb magic slágerei. Megboldogult rocknagyi elemi erejű hangja megadta a kellő löketet az elkövetkezendő napokra. Prímán kirepültünk ismét. Az ínycsiklandozó hellén világ egy szeletét, pontosabban Attika déli részét és a hatalmas Athént jártuk be. Helyi idő szerint kora délelőtt már az athéni reptéren kerestük az illetőt, aki elvisz a bérelt kocsink irodájához. Jó nagy, inkább hosszú folyosókkal megáldott reptér ez az athéni. A mi nyelvezetünkben részecskegyorsítókkal van felszervelve, de még így is jópár perc míg az egyik végéről a másikba eljutsz. Szerencsére ami az autóbérlés intézését illeti, az flottul ment.

Cuccok a csomagtartóba és húztuk a csíkot Poszeidón templomához. Első napi előételnek príma választás a helyszín. A még megmaradt ókori templomának romjai között sétálva lehet gondolkozni azon, semmi sem tart örökké. Szerencsére a filozofikus és társadalmi merengések közepette jut időnk egyéb variációkra is: szépséges kék színű tenger, fullos panorámák, grillezett kaják, beach hangulat és hamvas női formák. Visszafelé Athénba ki is tippeltünk magunknak egy ilyen helyet. Nagyon patent, chilles paralia (strand) volt, csak kicsit drága. Na jó, nem kellett fizetni belépőt, de okosba megcsinálták úgy, ha már fizetsz, akkor legyen az rendesen. Ezért volt mondjuk a cappucino öt euró. Tehát résen vagy teli pénztárcával közlekedni. Ezeket mind sorba megkapod, ha Attika déli részén csavarogsz. Kora estére már az athéni apartmanunk bazinagy erkélyén szürcsöltük borunkat. Akkora volt az erkély, hogy egy baldachinos ágy is odafért. Első éjszakánkat Athénban finoman és komótosan, az esti fények tengerében vezényeltük le.

Másnapi lábtangónkat fegyelmezetten, már reggel nyolc óra előtt megkezdtük. Azzal tisztában voltunk, Hellász ikonikus helyét – az Acropolist – naponta úgy rohamozza meg a papucsos-szandálos turistaszindikátus, mint annó Ramszesz Szíriát.

TIPP: Mindenképp megéri a 30€ os jegy mert ha már 2 helyre szeretnél bemenni, akkor ugyan ott vagy mint ha megvetted volna a kombinált jegyet….

Igyekeztünk reggeli nyitásra odaérni, de már annyian álltak sorba a jegyekért, mint egykor az emberek egy laza orrturkálós antigén tesztért. Mivel a brilliáns építészeti remekmű eléggé terjedelmes, így az első órában még élvezhető volt az antik és a női tömör gyönyör örök varázslata. Utána már akkora tömeg alakult ki, hogy egy sima exodust is lenyomhattunk volna.

Még mielőtt belemerültünk volna az ókori csodába, godoltunk lövünk pár tablófotót zászlónkkal. Először az Experience Balkan zászlaját elővéve még átmentem a tűzkeresztségen. A csavargós zászlónkon már többen odaálltunk, erre a helyi görög fickó, aki a rend és fegyelem őre volt, spártai harcosokat megszégyenítő mozdulatsorral kirántotta kezünkből és nekiállt osztani az észt. Zászlóstop van érvényben, legyen az bárminemű. Mondtuk mi neki, a zászló leiírásának semmi köze ideológiákhoz vagy egyéb nemkívánatos szervezeteknek. A pali hajthatatlan volt és zsebrevágta, mondván, amint végeztünk itt kérjük el tőle, szívesen visszaadja. Másik gondjuk a drónozás volt. Egész Athén területén úgy kellett helyet keresnünk, hogy ne támadjanak le a rend őrei. Jóformán minden bozótban egy zsaru bújt meg.

Másfél óra után, miután heringpartivá kezdett válni az Acropolis, kikértük zászlónkat és komótosan nekiindultunk a Kallimarmaronak, nevezetesen a modern olimpiai játékok első, 1896-os helyszínéhez. Na itt már szellős volt a tömeg. Brutálisan szép. Igazat megvallva, nekem abszolút bejött. Többet időztünk itt, mint az Acropolisnál. A nap másik fele sem az unalomról szólt. Mivel Athén a Balkán legnagyobb városa, kizárt, hogy az ember motivációja lejjebb hagyjon. Kora estére még akadt annyi erőnk, hogy lekocsikázzunk Pireasra, ahol a csapat kinyújtózkodva megpihent a tengerparton.

S lám, eljött a harmadik nap. Reggeli cappuccinonkat már a Lükabéttosz-hegyen található étterem teraszán szütcsöltük. Belőtt séró, napszemüveg, laza nyári smart casual, Athén teljes panorámája lábad előtt hever, hát emberek szerintem ezért is érdemes élni. Fejszellőztetős kilátások után szakralitásra váltottunk. Kaisariani kolostora Athén szomszédságában bújik meg. A középkori apátságot Afrodité istennő egykori antik szentélyének helyén, őskeresztény romok fölé emelték. Szépen elidőztünk, a genius loci itt is arat.

Innen vissza Athénb ahol folytattuk ókori időutazásunkat. Agora romjai és műtárgyakkal teli múzeuma vonzza a történelmet kedvelő embert. Helyszíne területileg méretes. Ott magasodó Héphaisztosz dór stílusú, márvány imahelye keményen állja és vészeli át a történelmi időket. Mi is frankón átvészeltük az ókori idillt, majd innen belevetettük magunkat a belvárosi emberi hömpölygésbe. Plaka negyede igazi turistamágnes, tele boltokkal és éttermekkel. Döglesztő melegben jól esett a fagylat és a sör. Naplementét sok száz emberrel együtt az Acropolis szomszédságában található bazinagy halmon néztük végig. Késő estére egy klasszikus street foodos gyros még bőven elfért gyomrunkban

Hazautazásunk napja mindig keserédes. De nincs mit tenni, ha menni kell, akkor megyünk. Kocsinkat visszaadtuk, bevittek minket a reptére, majd az ottani részecskegyorsító segítségével a becsekkolási kapunál találtuk magunkat. Irány haza.

Borka Zoltán
Kádek Péter

Címkék: acropolis, afrodité, agora, athén, attika, baldachi, balkán, Görögország, hellász, lükabéttosz, paralia, pireas, poseidon, reptér, részecskegyorsító