Október utolsó előtti napjára megejtettünk még egy utolsó őszi túraszeánszt. Ilyenkor már érezni lehet az őszi évszak egyre hidegebb leheletét, de az október 30-ra beütemezett XXIII. Börzsöny Vándortúra kifejezetten fenséges időben lett megszervezve. Kegyesek voltak hozzánk az égiek. Bár az ilyenkor
A Hazajáró Honismereti és Turista Egylet berendelte nekünk október 17-re a príma napfényes időt, hogy Strahl Zoltán Emléktúra keretén belül fejet hajtsunk a Visegrádi-hegység fenomenális természete és panorámái előtt. Gyülekező és regisztráció a Báró Eötvös Lóránd Menedékházban volt. Gyors pacsizás
Dübörgő „járványügyi” előírások ide vagy oda, travelklasszikusaink csak úgy nem állhatnak le. Temesvár csodálatáért már régóta odavagyunk. Jelenleg a város Romániához tartozik, a sokszínű Bánság központja. Itt aztán tényleg sok nemzet lánya és fia jött annó össze. Prímet a német, avagy a
Július utolsó napjaiban, hárman Érsekújvárból úgy döntöttünk, elmerészkedünk a Bihari-havasok mesés vidékére, ahol Pásztai András és Kocziha Attila barátaink szerveztek túrát a Hazajáró Honismereti és Turista Egylet jóvoltából. Nem árultak ők ketten zsákbamacskát, hiszen a Pádis-fennsík, ahová a túr
Szerda este szépen lassacskán készülődök csicsikálni, hiszen másnap szemeinket a Kis-Fátra irányába vessük. Gondoltam a rend kedvéért felcsörgetem Peti pajtásomat, hogy akkor a megbeszélt időpontban várni fogom a bejáratunk előtt. Erre ő halál nyugalommal beköpi, ő nem tud semmiről, másnap rendesen
Dőljön ránk az aktuális világrend, potyogjanak az égből lila tehenek, jöjjön Sodoma és Gomora, nekünk aztán teljesen mindegy, ha megkapjuk a szokásos évi közép-európai klasszikus dózisunkat. Ez megy már hetedik éve és egyáltalán nem unjuk az egészet. Idén nyárra lőttük be ezt a bizonyos fejadagot és
Nálunk itt a Felvidéken idén is a Csallóköz adta meg az alaphangot. Ollé Ernő és Méhes Attila szervezésében ismét egy nagyon pöpec túrát tudhattunk le. A tavalyi is nagyszerűen sikerült, tényleg bűn lett volna idén hanyagolni tündérkertünket. Idei túra a régió déli fertályára volt kihegyezve, ahol a
Az augusztusi Szent István-napi tűzijáték elmaradt, de nem nálunk. Annyit csináltunk mi csak, hogy becsomagoltuk egy nemzetiségi hétvége keretébe. Balkánra már hónapok óta nem lehetséges csak úgy szimplán belesni, mert a média szerint bibliai méretű járvány tombol a délszláv és albán tesóknál. Mosol
Nem tudom, egyesek miképpen fognak visszatekinteni erre a hektikus, már-már orosz rulettba torkolló évre, már ami az utazásokat illeti, de én abban biztos vagyok, mi megtettük azt, amit a haza megkövetelt. Persze senkit sem lehet kötelezni arra, hogy utazzon belföldön vagy külföldön orrba-szájba, de
Brummogott a “Nagymedve” reánk, mondván itt az idő, a téli álom után, útra kerekedjünk hozzá, a messzi keleti szláv birodalmába. Amúgyis régóta kívánságlistánkon volt az, hogy betekintést nyerjünk a ruszki mindennapokba. Természetesen volt előszervezés bőven. Peti oldotta a logisztikát és az egyéb t
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
