Komárom. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete tagjainak Ünnepi többszólamúság című kiállítása 2017. január 30-ig látható a Limes Galériában. A csoportos tárlat kurátora Dolán György képzőművész. Az egykori katonatemplom terében installált műtárgyanyag fokozottan áraszt ünnepi hangulatot, kerek képet mutatva arról a sokszínűségről, amit az egyesület tagjainak alkotásai képviselnek formákban, technikákban, irányzatokban, műfajokban. A kiállítás festményeken, grafikákon, szobrokon és objekteken, vegyes technikájú műveken kívül ékszert és építészeti látványterveket is felvonultat.

Az egyesület első, bemutatkozó kiállítását ugyancsak a Limes Galériában rendezték meg másfél éve, Jelen – Lét címmel. Wehner Tibor művészettörténész akkor úgy fogalmazott, hogy „technikai és anyagalkalmazási sokrétűség, műfaji változatosság és a hagyományos műformák kultiválása, a klasszikus modernista műtárgyalakítási gyakorlat jellemzi az egyesület tagjainak művészi tevékenységét. A figuratív nyelvezet éppúgy jelen van, mint a nonfiguratív megjelenítés. A valóságidézést és az elvonatkoztatást éppúgy árnyalják az expresszív alkotói szándékok és nyomhagyások, mint a lírai-meditatív, bensőséges vallomások.”

Ezek a megállapítások érvényesek a jelen kiállításra is, amelyen többszólamú tendenciák és stílustörekvések figyelhetők meg, annak következményeként, hogy széles skálán mozog a művek forma-, színés témavilága, de ugyanez elmondható az anyaghasználatról is. Ami érthető, hiszen a tagok felismerhető egyéni stílust képviselnek, még ha újító kísérleteket tesznek is.

Novotny Tihamér művészettörténész értékelése szerint „az egyesület alkotóinak körében egyrészt erőteljesen jelen van a magyar kultúra és hitvilág, a népművészet, a szakrális magyarságkép és magyarságmítoszok motívumainak ismétlő, őrző és feltáró jellegű, valamint mai helyzetbe történő átültetésének és aktualizálásának a programja. Másrészt megtaláljuk a személyes kézjegyek, »a logika bilincsét lerázó« szubjektív művek, a gesztusok, a sejtelmes és sokat sejtető formátlanságokba öltöző magánmitológiák, a dekorativitás s a naiv szemléleti formák univerzumait is.” Az utóbbi kategóriába tartozók kísérletezők, új hangot, új színt hoznak erőteljes megszólalással.

Mindenekelőtt Kiss Márta és Szabó Krisztián festményeit emelném ki: precíz, mívesen kidolgozott, a véletlennek is helyt adó, ezzel együtt átgondolt szerkesztésű vásznaikon az absztrakt expresszív ábrázolás (amely azonban bizonyos motívumokat még láttat) emlékeket felidézve hat az érzelmekre. A képmezőből – plasztikus hatást keltve – türemkedik ki a vastagon felvitt festékréteg, izgalmas szintritmust kialakítva. De nemcsak a festék rétegezéses felhordása alakítja már-már szoborképként érzékelhetővé a művet, hanem a beépített különféle talált tárgyak is hozzájárulnak a térbeli hatáshoz. (Szabó Krisztiánnál az anyagsávokkal történő építkezés is.)

De vannak a kiállításon olyan, erőteljesen ható, míves kidolgozással született, beszédes, epikus-lírai alkotások is, amelyek emblematikus szimbólumokat alkalmazva, klaszszikusabb formahasználattal, de tömörítéssel, kollázsszerűen (tördelt képek illesztésével), stilizálással, szürrealisztikus átírással készültek – ide tartoznak Duncsák Attila munkái, valamint Szilva József Erdélyországi mesék sorozata.

A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elismert építészek is tagjai, akik – miként Novotny Tihamér fogalmazott – igen markáns és egészen rendkívüli jelentőségű munkákkal szerepelnek a tárlaton: lenyűgözően futurisztikus tervekkel, szellemes eklektikával és fantáziadús realitásérzékkel kápráztatják el a nézőt.

Tallósi Béla
Forrás: Újszó
Kádek Péter

Címkék: kiállítás, komárom, limes galéria, művészet, Szlovákia