Ha nekünk magyaroknak lehet “tengerünk”, a Balaton személyében, akkor miért ne lehetne egy “helyi Monaco” Siófok esetében? Nyáron szikrázó napsütés, bulik, örömlányok, játékgépek, gyönyörű nők, ami meghatározza a siófoki éjszakákat. Néha pár Ferrari vagy Porsche is felbukkan átgurulva a Petőfi sétányon. Egyszóval olyan, mint Monaco, csak demo verzióban, de a miénk!

Mi is igyekszünk minden nyáron eljutni Siófokra, mert jól szokott el sülni egy  ilyen rögtönzött program. Így volt ez most is. Kora reggeli indulás és már úton is voltunk, miközben elő került egy üveg bor és hangolódott is a társaság. Peti volt a kivétel, aki a sofőr szerepét vállalta be, de őt sem kellett félteni. Néha eszetlenül Senna módban nyomta a kilométereket. Szerencsére megérkeztünk, leparkoltunk és még egy jó Tokaji is maradt a strandolásra.

Az egész nap jó hangulatban telt. Két társunk Csabi és Erni néha-néha egy fura nyelvezettel kezdtek el beszélni. Hasonlított az izlandi nyelvhez, bár kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy beszélik a nyelvet vagy sem. Viccesek voltak legalább, főleg mikor két órára eltűntek, majd eléggé spicces állapotban kerültek vissza. Miközben mi nagyokat pihentünk, ezek unalomból beálltak kukázni egy kukáskocsi mellé. Biztos vagyok benne, hogy a magyarországi közmunka programban helyt állnának.

Miután újra együtt volt a banda, kikölcsönöztünk egy vizibiciklit, majd neki a Balatonnak. Rendőrautós forma volt, a két “kukás” meg neki állt szirénázni állatok módjára. Szakadtunk a röhögéstől, miközben jó pár képet is tudtunk csinálni. Nagy nehezen visszatekertünk a partra, mert jó bementünk a tó belsejébe.

A labdajátékokat sem hanyagoltuk. Profi röplabdajátékos biztos nem lesz belőlünk. Több volt a bénázás a vízben, mint az érvényes szervák.

Lassan a naplemente is beköszönt. A balatoni naplementék nagyon látványosak, melyeket a vízen lebegve lehet a legjobban élvezni.

Este nem kellett messzire menni, mert a Petőfi sétányon minden ott van, ami kell. Be is invitáltak minket egy koktélra, csak elfelejtettek minket kiszolgálni. Miután Peti hangosan beszólt a pincéreknek, hogy “itt kérvényt kell benyújtani ahhoz hogy kiszolgáljanak?” leléptünk, mivel az éhség is elért minket. Találtunk egy nagyon szuper amerikai stílusban megálmodott éttermet. Mondhatni az 50-es évek stílusára hajazott, ami nekem nagyon bejött. Mondjuk a jalapeno levesemről ez nem volt elmondható. Nem ízlett, de a hamburgerek legalább ízletesek.

A végére nyaltunk pár gombóc fagyit, hogy aztán autóba ülve hazainduljunk. A hazaút gyorsabban is ment, mivel autó egy darab se volt az utakon. Egy nagyon aktív napot töltöttünk el Siófokon. Jövőre is megyünk!

Borka Zoltán
Kádek Péter

Címkék: balaton, forró nyár, kukás, Magyarország, naplemente, siófok