Ha jön a nyár, akkor nálunk alapkritérium, legalább négy napra elhúzzuk a csíkot Felvidékünk valemelyik hegységébe, hogy túrázások keretén belül adózzunk az egészséges mozgásnak és a természetjárás szépségének. Idén a magyar turistaság bölcsőjében alkottunk maradandót. Eme rövid képes élményszösszenet most erről fog szólni, pontosabban, miként lehet lelkiismeret-furdalás nélkül négy napot kimaxolni.

Első napon.

Csorba-tótól elindulva letúráztuk magunkat a Skok vízesésig, melynek tetejéről brutkós panoráma tárult elénk. Tündékkel és vizimanókkal nem találkoztunk, most legfeljebb magunkat szórakoztattuk, na meg nyomattuk a szöveget egy magyarországi fickóval, aki még évekkel ezelőtt húzott ki Norvégiába és adott tippeket az ottani látnivalókról.

Második napon.

Az eget akartunk meghódítani és csúcspanoráma vadászatot tartani. Kriván, a szlovákok hegyi szimbóluma, kecses formájával elkápráztatja az odautazót, de a megmászása az már más kávéház. Kocsinkat leparkoltattuk és nagyjából negyed tíz környékén nekiindultunk a hegy meghódításának. Az elején még együtt volt a csapat, de utána mindenki ment úgy, ami éppen a tempójának megfelelt. A hegy lábához érve már mindenki úgy kapaszkodott fel a csúcsra, ahol éppen utat talált magának. Egyre meredekebb kaptatók, itt már figyelni is kellett, ha az ember megakart magának spórolni kéz-lábtörést vagy akár rosszabbat. Durván négy órán át, lépésről lépésre, de a Kriván tetején találtuk magunkat. Eszméletlen kilátás tárult elénk. Azon a vásárnapi napon kegyetlenül príma időnk volt és a szél sem fújt olyan kibirhatatlanul. Hát nem mondom, kiélveztük rendesen a panorámát. A lefelé menet szerintem nehezebb volt, főleg az eleje. Nagyon meredek volt, én mondjuk szószerint négykézláb előrenézve, teknősbékatempóban ereszkedtem le. Utána már ment minden simán, de a visszaút kész végtelenség volt. Jól is esett a gulyás, amit még előző este hoztunk össze. Gond nélkül benyakalta mindenki a saját dupla adagját.

Harmadik napon.

Kellemes izomlázzal ébredtünk. Az előző napon jól megfingattuk magunkat, így a harmadik napunkat amolyan regenerációs, levezetősnek terveztük be. Csorbatóról indultunk ismét, csak most célnak a Poprádi tavat jelöltük meg. Ott aztán elbóklásztunk egy ideig, visszafelé a kitartóbbak még felmentek a leugró sánc tetetéjre, miközben mi a Csorba-tónál kihelyezett nyugágyakon chilleztünk egy jót. Napzárásnak találtunk egy jóféle helyi éttermet, ahol amolyan utolsó vacsorával zártuk túrasorozatunkat.

Negyedik napon.

Nem volt sietős haza. Faszán felkeltünk, kitakarítotuk a házat, majd Pribylina felé indultunk meg. A település mellett a liptói tót atyafiak letűnt világa tapintható meg egy szabadtéri néprajzi múzeum keretén belül. Amolyan záróakkordként iktattuk be eme időutazást. Hazafelé késői ebéd, majd késő délutánra már mindenki otthon.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Csief Tamás, Gubó Péter, Benyó János

Címkék: csorbató, kriván, magas tátra, panoráma, poprádi tó, skanzen, skok, Szlovákia, túra, vízesés, vizimanó