Ha visszagondolok arra, hogy milyen számomra Lengyelország egykori fővárosa, az európai kultúra egyik fellegvára, akkor azt nehezen tudnám szavakba önteni. Lenyűgözött, elvarázsolt. Mese volt lelkemnek, mikor ódon macskaköves utcáin sétálva, éreztem gazdag történelmét és lüktető életét. Azok a pillanatok és élmények örökké belém égtek.

Krakkó egy ilyen hely, mely mély érzéseket tud kiváltani az odalátogatóból. Pedig sok turista a Prága – Bécs – Budapest háromszög köré koncentrálódik és hajlamos megfeledkezni a csodás lengyel városról.

A város a közép-európaiság olyan arca, amely a történelmi sebhelyek mellett megmutatja mindazt, ami miatt jó itt élni: az emberi léptékek, az érzékenység, művészi mélység és az otthonosság. Nem veti szét a pénz, nincs nagy csillogás, a vakolatok esetenként ugyanúgy mállanak, mint nálunk, de a pénzhiány valahogy kevésbé türemkedik elő. Az utcák tisztábbak, az élet kevésbé harsány, a vagyoni különbségek tompábban jelentkeznek.

Pár órás autóúttal, de akár busszal vagy vonattal kényelmesen megközelíthető és egy kellemes hétvégét kapunk cserébe. A mi társaságunk három tartalmas napot töltött Krakkóban és környékén. Péntek kora délutáni érkezés a lefoglalt szálláshelyünkre, gyors felfrissülés és indulhatott a felfedezés. Mivel szállásunk az egykori zsidónegyed, Kazimierzben volt, így még az nap elsétáltunk Oscar Schindler híres gyárába, amelyet a Schindler listája című moziban láthattunk. Az egykori gyárat múzeummá alakították át, ahol a város történelme mellett a második világháború alatt szenvedett zsidó lakosok életét is elénk tárja. Onnan egy kellemes sétát tettünk az óvárosba. Krakkó főtere (Rynek Glówny) a világ egyik legszebbje, melyről ódákat lehetne zengeni. Estére eléggé lehűlt a levegő, így beültünk egy helyi étterembe (Pod Wawelem), ahol megízlelhettük a helyi lengyel konyha különlegességeit. Az biztos, hogy sok káposztát és krumplit esznek, jók a söreik, így nem éheztünk.

Másnap magasabb fokozatba kapcsolatunk. Egy híres és egy hírhedt “látványosság” várt ránk. Kezdtük a kellemesebbik részével, a Wieliczka sóbányával. Azon a napon kaptunk az időjárástól szikrázó napsütést, esőt, sőt a végén még a hó is lehullott. Az élmény magával ragadó volt, de egyben elgondolkoztatásra is sarkallt minket. Míg a sóbánya fizikailag terhelt meg – a sok lépcsőzés miatt – addig Auschwitz pszichikailag volt megterhelő számunkra.

Wieliczka esetében megismerhettük a bánya egykori működését. Hatalmas szerkezetek, látványos kamrák, kápolnák, melyek közül a legszebb része a Szent Kinga kápolna volt egyszerűen lenyűgözte a társaságot. Kellett is az ebéd a sok lépcsőzés után. Miután feltankoltuk magunkat, a tekintetünket Auschwitz felé irányítottuk. Azon a napon több ezer ember állt sorban, mi is legalább egy órát várakoztunk, miközben leszakadt a hó. Leírni nehéz, ami ott van. Számomra a tanulsága az volt az ott látottaknak, hogy a gonosz soha nem alszik, és ha nem leszünk éberek, akkor bármikor és bárkire lecsaphat, legyen bármilyen nemzetiségű vagy felekezetű az egyén.

Fáradtan tértünk vissza Krakkóba, de erőnk még volt annyi, hogy egy zsenge sétát téve a Ryneken beüljünk egy laza vacsorára.

Utolsó napunkat arra szenteltük, hogy tüzetesebben megismerjük az óvárost. Látnivalóból van bőven, de a legjobb az egészben, hogy ezek mind egy helyen tömörülnek. Kezdtük a fő látványossággal, a Királyi várral. Nehéz nem észrevenni, mivel impozáns látványa és vörös téglából épült várfala a város meghatározó jelképe. Itt található többek közt a Királyi palota és a Waweli székesegyház is. Magyar vonatkozása is van a várnak, hiszen itt van Báthory István, erdélyi fejedelem koporsója is. A várból célba vettük ismét a Főteret, mivel egyszerűen nem lehet megunni. A kötelező látnivalók mellett- Mária-templom, Posztócsarnok (Sukiennice), a Városháza tornya, a Mickiewicz-szobor, Barbakán stb. – időt adtunk  magunknak a nézelődésre, élveztük a nyüzsgést, ami körülöttünk zajlott.

Az óvárosi kóborlásaink során meglestük a középkori egyetemi negyedet, majd sétáltunk az egykori zsidónegyedben, a Kazimierzben. Nagyon hangulatos, mondhatni a város bohém negyede. A málló homlokzatú épületek árnyékában egymást érik az éttermek, sörözők, bárok, művészeti galériák és intim üzletek, de nem agresszívan, inkább hangulatosan és intelligensen. Már most jó hely, és néhány év múlva valószínűleg egyik legjobb lesz Európában. A jövőben kötelezően vissza kell oda menni.

A krakkói sétánk során sorra érintették egymást a templomok. Nem meglepő, hiszen a vallás jelenléte az egész országban komoly szerepet tölt be.

A mi lengyelországi szerepünk vasárnap késő délutánra véget ért. Nem maradt más hátra, hogy négykerekű vasparipánk (nem Ferrari) hazavigyen minket.

Krakkó felejthetetlen volt, várom és tudom, hogy eljön ismét az a pillanat, mikor ismét megcsodálhatom. Egy biztos – csalódni nem fogok benne.

Borka Zoltán

Címkék: auschwitz, kazimierz, krakkó, Lengyelország, rynek glówny, wawel, wieliczka