Galíciai körutazásunk egyik csúcspontja mindenféleképpen Lviv sokszínű városa volt. Miután átverekedtük magunkat a határon szélsebesen hajtottunk a város felé. Pontosabban csak hajtottunk volna, mivel az ukrán utak nem a minőségről híresek, ráadásul a város előtt akkora dugó keletkezett, hogy csak araszolva mentünk. Az órát is eggyel előre kellett állítani az időeltolódás végett, így hirtelen arra eszméltünk, hogy rohadt későre érünk a szállásra. Addig is jól elszórakoztattuk magunkat a kocsiban. Érdekes autóbuszok járnak arrafelé. Mondhatni egy kisméretű sárga teherkocsi formájú buszba zsúfolódnak az emberek. A város nagy része macskakövekkel van kirakva, mely nagyon nem tesz jót a kocsi kerekeinek. Káromkodott is Patrik barátunk, aki a sofőr szerepét vállalta be az útra.

Szerencsére szállásunk egy nagyon jó megközelíthető helyen terült el, sőt a parkolást is ingyen megtudtuk oldani. Egy kicsit megpihentünk a szobánkban, majd kimentünk egy kis terepszemlére a városba. Nem kellett sokat menni, hogy egy elő showt tapasztaljunk meg. Egy fiatal együttes elektronikus hegedűvel, gitárral és dobbal olyan hangulatot nyomatott a Rynokon (Lviv főtere), ami megadta a hangulatot arra az estére. Olyan klasszikusokat adtak elő, mint az AC/DC, Michael Jackson vagy a Coldplay. Mi csak tapsoltunk és ritmusra mozogtunk. A legnagyobb sztár egy helyi csöves volt, aki olyan átéléssel nyomta a táncot, hogy simán be lehetne őt válogatni az ukrán Csillag Születikbe. Meg is jött az étvágy, mire egy olasz étterembe tudtunk helyet találni. Nagyon érdekes volt a berendezése, ugyanis olajfestmények díszítették az étterem falát. Az árak pedig? Csodálatosak! Ukrajnát ezért is imádtuk. Egy finom pizza, hozzá nagy sör és desszertnek tiramisu – 5 euró.

Elégedetten mentünk vissza aludni. Eléggé el fáradtunk, mert egész nap úton voltunk, ráadásul várt ránk másnap egy kiadós séta, hogy jobban megismerjük Lvivet.

Jöhetett egy finom reggeli, hogy aztán nekimenjünk a városnak. Biztos alapon azért megnéztük a kocsinkat, hogy minden rendben van vele. Előtte a recepción szerváltunk egy térképet, melyen keresztül szépen tudtunk tájékozódni. Elindultunk az Ivan Franko Parkba, mondhatni ott kezdődött nekünk a reggeli átmozgatás. Pár képet csináltunk ott, majd utunk a Nemzeti Operaházhoz vezetett. Ott már eléggé nagy nyüzsgés volt, sőt találkoztunk a helyi Jim Carreyvel alias Mask-kal, aki laza 10 hrivnyáért (Ukrajna pénzneme), átszámítva alig egy euró ellenében lefényképezkedhettünk vele, mivel nevetségesnek tartottuk ezt az összeget. Enyhe mosollyal az orrunk alatt gondolkodás nélkül kezébe nyomtunk egy huszast. Térképen belőttük a következő célpontot, de valahogy betértünk egy olyan utcába, ami aztán egy helyi piacra vezett. El is időztünk ott, sőt ha már ott voltunk megleptük magunkat egy eredeti ukrán Ray Ban napszemüveggel. Én azért lazán bekérdeztem a következőt: “This is original?” Hát az árus jól elmosolyodott rajtam, 100 hrivnyáért vihettük. Belegondolva utólag simán felvásárolhattuk volna a nő portékáit, olyan szuper árak voltak. Mentünk is tovább.

Miután kikeveredtünk a piaci idillből várt egy hosszabb séta a Vysokyi Zamok Parkba, ahonnan fel lehetett kapaszkodni a “Magas várba”. Szép kilátó, ahol magasan lobogott az ukrán nemzeti lobogó, ráadásul eszméletlen jó panorámaképeket tudtunk csinálni az egész városról. Visszafelé, mikor mentünk le a lépcsőkön a szemünk megakadt egy karikatúra rajzoló bácsin. Elég jó képeket csinált az alanyokról. Annyira megtetszett nekünk is, hogy megrajzoltattuk saját magunkat is. A három képért laza 10 eurót kért el. (csak megjegyzésképpen, az ilyen képeket Budapest vagy Prága belvárosában darabjáért kérnek el legalább 20 eurót). Ennyit az ukrán és a mi árainkról. A késő délutáni órákat Lviv óvárosában töltöttük el. Beültünk egy különleges kávézóba, ahol a múltban a kávézó alatt bánya működött. Le is mentünk egy kis “tárlatvezetésre”, mire láttuk, hogy a mélyben bár és pub működik. Közben az óvárosban önjelölt Télapó kergette őrületbe hangjával az embereket, egyszóval élt a város és nagyon jó volt ebben a forgatagban lenni. Hogy az estére feltudjunk készülni visszamentünk egy kis pihenésre a szállodába. Volt mit kipihenni, laza 12 km-ert tudtunk le és még hátra volt az este.

A Rynokon este továbbra is voltak szép számmal emberek. A Télapó tovább erőlködött, pár méterre odébb pedig egy ukrán artista srác mutatott be érdekes tűzgyakorlatokat. Onnan elsétáltunk a tér másik felébe, ahol egy különleges italbolt vár ránk. Kint álltak az emberek, annyira tele volt. Valami griotkás likőrt kóstolhattunk meg ott, ami nagyon jó volt. Az étvágyunkat is meghozta. Mivel éttermek, bárok csordultig tele voltak, így nekünk egy görög étterem jutott, ahol a pincérek úgy le voltak strapálva a fáradtságtól, hogy rossz volt rájuk nézni. Mi azért nem zavartattuk magunkat és megettük a magunkét. A fáradtság jelei rajtunk is megmutatkoztak, ami nem csoda, egész nap aktívak voltunk. Esni is kezdett, úgyhogy visszaballagtunk a szállodánkba, hogy jól kialudva másnap folytassuk utunkat.

Az ukrán határ előtt még jól teletankoltuk a kocsinkat. Laza 70 cent volt literje. Mondhatni szinten ingyen, ahhoz képest, hogy nálunk milyen árak vannak.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Rybár Patrik

Címkék: galícia, griotka, hosszú nap, hrivnya, ivan franko, jó árak, klk trip, lviv, rynok, Ukrajna, utca zenészek, vysokyi zamok