Ha a lengyelek képesek voltak az ukránokkal 2012-ben egy közös labdarúgó Európa-bajnokságot összehozni, akkor méltán érezhettük azt, hogy mi is megtudjuk rendezni a mi kis galíciai (lengyel-ukrán) körutunkat, megbolondítva jópár felvidéki (szlovákiai) nevezetességgel. Hogy miért pont ilyen körutat l
Kassát dél környékén hagytuk magunk után. Innen egyenes út vezetett hazáig, de mivel időnk engedte így beterveztünk pár várat hazafelé. Krasznahorka várát nem kell senkinek sem bemutatni. Igazi szimbólum a felvidéki magyarság körében. Pár éve rendesen megtépázta egy tűzvész. Azóta is restaurálják. N
A tervekhez később, de legalább biztonságban megérkeztünk Kassára. Gyors bejelentkezés a szállásra és mentünk is ki a Főtérre. Mivel este volt és vasárnap, sőt az idő is eléggé lehűlt, így nem volt csoda, hogy pár éhes fiatalon kívül, akik a gyors büfében vártak sorra, alig volt valaki a téren. A le
Lviv után folytattuk az utunkat a keleti végeken, de már hazai pályán. Kassára igyekeztünk, de útba esett Bártfa kicsiny városa is, így adva volt, hogy egy kisebb időre megpihenünk Szlovákia egyik legszebb főterén. Vasárnap volt és eléggé kihalt hangulatot mutatott a főtér (Radničné námestie). Minke
Galíciai körutazásunk egyik csúcspontja mindenféleképpen Lviv sokszínű városa volt. Miután átverekedtük magunkat a határon szélsebesen hajtottunk a város felé. Pontosabban csak hajtottunk volna, mivel az ukrán utak nem a minőségről híresek, ráadásul a város előtt akkora dugó keletkezett, hogy csak a
Na a határ átkelés is megért egy misét. Röviden a tököm tele volt ezzel, amit le kellett ott rendezni. Mi a schengeni határok gyermekei vagyunk és ehhez mi nem vagyunk hozzászokva: minimum 2 órás várakozás, káoszháza, “Zbrane!” felkiáltások…stb. A “zbrane” szó, amit még sose hallottunk egy ukr
Miután elhagytuk Krakkót, Rzeszów felé vettük az irányt, ami egy hangulatos főtérrel rendelkező városka. Gyorsan oda is értünk, mivel a két várost autópálya köti össze. Mivel az interneten nem találtuk, hogy egyáltalán kell-e fizetni a használatért, ezért az egyik benzinkutas srácnál érdeklődtünk. A
Magunk mögött tudva Vlkolinec kicsiny faluját és Árva várát, előttünk az napra már csak egy cél lebegett: biztonságban megérkezni Krakkóba. Szerencsére így is volt, ráadásul a szállásunkat is könnyen megtaláltuk, mivel elhelyezkedésileg nagyon jó helyen volt a városban. Már út közben lógott az eső l
Mivel Árva vára útba esett Krakkó felé, adva volt, hogy egy kis pihenővel karöltve megtekintsük. Parkolóhelyet nem volt nehéz találni, a kutya se volt ott. Nyilván hétköznap volt és az időjárás se volt valami napos, így nagy tömeg nem sorakozott a kasszánál. Mivel ez a várlátogatás nem volt betervez
Miután Vlkolinec kicsiny faluját magunk mögött hagytuk, gondoltuk teszünk Rózsahegy (Ružomberok) városában egy kisebb sétát. A városházához közel parkoltattuk le autónkat, onnan pedig az óváros felé sétáltunk, mely nagyon kicsi. Mivel én már eléggé kajás voltam (a többiek hoztak kaját az útra) igyek
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
