Vajon mennyien tudják azt, hogy Magyarországon a magyarokon kívül élnek más nemzetiségek is? Ugyanezt a kérdést fel lehetne tenni Szlovákia vagy más közép-európai ország esetében is. Szerencsére vagyunk elegen, hogy erre a kérdésre helyesen tudjunk válaszolni. Nekünk csak meg kell nekik mutatni, hogy egy színes és izgalmas régió lakói. Többek között ez a cél vezérelte az Experience Balkan tagjait is, hogy június utolsó hétvégéjén leugorjon a dél-magyarországi régióba egy délszláv (rác, bunyevác, sokác) bejárásra, majd benézzen a megunhatatlan Vajdaságba is.

Az én esetemben Érsekújvárból lett volna az indulás, hogy aztán Budapesten csatlakozzak a többiekhez. Vagyis lett volna! Ugyanis a kora reggeli vonat úgy döntött, hogy késni fog nyolcvan percet. Egy rövid, de annál ízesebb káromkodás után GPS módban újratervezést és gyors logisztikát kalkuláltam a fejemben. Végül is, de a megbeszélt időpontban sikerült odaérnem, persze ehhez kellett, hogy vonattal Komárom szlovák felén kiszálljak, majd a taxis csávó gyors tempóban Komárom magyar felén tegyen ki, hogy onnan gyorsvonattal (ami szerencsére öt percet késett, különben lekéstem volna) lazán, az első osztályon (mert csak oda tudtak adni jegyet) bevonuljak Budapestre. Lényeg, hogy egyben és időben el tudtunk indulni, mivel Baján már vártak minket.

Baja egykori zsinagógájában találkoztunk a helyi kultúra képviselőivel. Tervünk Bajával és a környékkel, hogy nemzetiségi sétákat szervezzünk a közeljövőben. Ezt vitattuk meg, lehetőségeket vázoltunk fel. Miután végeztünk körbevezettek a könyvtárban, ahol közel háromszáz éves könyveket lapozgathattunk. Nagyon hangulatos volt, mivel a zsinagóga belső hatalmas tere volt átalakítva egy impozáns könyvtárrá. Mondhatni a mennyek országa a könyvmolyok számára. Időnk engedte, hogy egy sétát tegyünk a belvárosban is. Huszty Zoli az egyesület elnöke még gyorsan csobbant egyet a Sugovicában, majd autóba ülve a nap másik felében már a Vajdaságban csekkoltunk be, pontosabban Szerbia legészakibb csárdájában a Pikecben.

Az ottani egyeztetés már angolul ment, de főleg a kaja végett mentünk. Zoli és Ádám egy fasza halászlevet kért ki. Én egy hústállal boldogítottam magam, hozzá egy finom Jelen sör, majd desszertnek életem legjobb dobostortája következett. Miután jól telepakoltuk a bendőnket, benéztünk a csárda titkába, a halászlé készítésébe. Beszéltünk egy magyar fickóval, aki a délszláv háború idején eszméletlen kalandokon ment keresztül. Nálam az igazi “history” itt kezdődik, nem az, ami a könyvekből szárazon bemagolunk. Elmesélte, hogyan védték Vukovár (szlavón régió, Horvátország) városát pár ezer emberrel, miközben a nyolcvan ezres szerb hadsereg blokád alá vette a várost és lövette ezerrel. Túlélte és sikerült átszöknie Magyarországra. Én még beszéltem volna vele egész estélig, de Zombor városa már várt minket. Beakartunk nézni még Liberlandba (egy magát mikronemzetnek tartó szerveződés, mely „igényt tart” egy Szerbia és Horvátország közötti nemzetközileg vitatott jogállású, a Drávaközben, a Duna jobb oldalán fekvő 7 km²-es területre) is, de lebeszéltek róla minket, hacsak nem akarunk a helyi dutyiban éjszakázni. Megérkezésünkkel együtt Zomborba, a nyári zápor is megjött. Sebaj, legalább egy finom Jelen társaságában megpihentünk, majd miután kibújt ismét a napocska, egyet sétáltunk a városban. Az estét egy hangulatos kávézóban zártuk, majd a fáradtságtól ágynak dőltünk.

Másnap reggel nyolckor már a belvárosban csatangoltunk. Pezsgett ott ám az élet rendesen. Volt itt gyerekpiac, kajálás, kávézás egy kis bevásárlás, hogy utána Kupuszina kicsiny falujába tévedjünk be. Tényleg nem volt tervben, de a hétvége egyik legjobb sztorija jött ott össze: Miután beléptünk a kupuszinai tájházba egy csinos leányt pillantottunk meg, akit éppen népviseletbe öltöztettek be. Mint egy sztárt, úgy fényképeztük, nem tudván, hogy ki is ő pontosan. Végül kiderült, hogy a Fölszálott a páva c. népzenei és tehetségkutató műsor egyik győztese. A ruhája gyönyörű volt, mely palóc népi motívumokat tartalmazott. Az édesanyja, aki öltöztette elmesélte, hogy a családja Nyitra környékéről, kétszázötven évvel ezelőtt költözött a faluba. Kupuszinát a magyarok mellett szlovákok, németek és dalmátok lakták, akik beolvadtak a magyarságba. Érdekesség, hogy így is a lakosság zömének a vezetékneve szlovák hangzású.

A kellemes beszélgetés után a nap másik felében már a magyar oldalon, Hercegszántón voltunk. Itt is egyeztettünk egy jövőbeni sétáról. Bejártuk azokat a helyeket, ahová érdemes lenne több embert elhozni. Ugyanez a program volt Katymáron is. Mondjuk ott éppen egy horgász verseny kiértékelése után érkeztünk a művelődési házba, ahol éppen ebédeltek a csapatok. Minket is jól megetettek. El is pusztítottunk egy tál marhapörköltet, sőt még desszert is járt hozzá. Az egyeztetés itt is jól ment. Lelkesek voltak a helyiek és mi is. Záróakkordként jöhetett a pálinka és a sör is.

Koraestére Dusnokra voltunk hivatalosak. Kriszta, az Experience Balkan egyik szépasszonya már várt minket. Azon az estén egy kellemes kultúrális program várt minket, pontosabban a dusnoki Szent Iván éji fáklyás csónakázás. A vizitura.hu támogatásával nekünk is be volt készítve a csónak. Volt itt minden, ami ilyenkor kell – folklór, tánc, pálinka, lángos, szuper idő és vendégszerető emberek. Egyszerre eveztünk, miközben öntögették nekünk a páleszt. Borulás nem volt, mindenki épkézláb került ki a partra. Este egy kis mulatság, majd egy kis ismerkedés a helyiekkel. Az estét egy kis tűzijáték zárta. Én a nap végére teljesen kimerültem. Éjfél után a társaság már az ágyát nyomta a helyi zarándok szálláson.

A reggel nehezen indult, főleg úgy, hogy szakadt az eső. Mielőtt elindultunk volna Budapest felé, Ádám beugrott az egyik dusnoki ismerőseihez megköszönni, hogy egy alkalommal náluk éjszakázhatott. Abból a beugrásból lett egy bő óra látogatás is, mivel a ház asszonya, minket is beparancsolt hozzájuk. Addig nem állhattunk fel, míg nem ettünk és ittunk. Nagyon kedvesek voltak és egy jót beszélgettünk. A hazaútra két üveg házi pálinkát is kaptunk társaság gyanánt. Budapest előtt még benéztünk Zoli szüleihez Kiskunlacházára, hogy végül estére Budapesten találjunk magunkat.

Borka Zoltán
Borka Zoltán, Huszty Zoltán

Címkék: albert, bunyevácok, dusnok, fölszálott a páva, liberland, Magyarország, népviselet, pálinka, palóc, rácok, vajas, vajdaság