Ülünk kávén az egyik otthoni közkedvelt kávézó egyikében és azon kapjuk magunkat, hogy semmi program nincs az év utolsó napjaira. Otthon nem nagyon akartunk maradni, inkább egy külső, de egyben közeli helyen akartunk kikapcsolódni. Rövid térképforgatás, majd rugalmas akcióterv készítése után Brno (Brünn) városa mellett döntöttünk. A szállás kiválasztása és lefoglalása ismét könnyen ment. Nem maradt más hátra, hogy autóba ülve Csehország felé vegyük az irányt.

Kora esti érkezéssel, ordító hideg fogadott minket. Miután lepakoltuk cuccainkat éreztünk annyi erőt magunkon, hogy kimenjünk a városba. Szerencsére a szállásunktól nem volt messze a város mennyei királysága, a Szent Péter és Pál katedrális. A gótikus építmény esti pompájában csodásan magasodik a város fölé. Onnan nem messze beültünk egy helyi kocsmába, mely a középkori hangulatot idézte elő. Parasztlányok szolgáltak ki minket, finom mézes sört ittunk, majd hozzá egy szuper hamburger tette kerekké az éjszakai kocsmázást.

Másnap az év utolsó napján bejártuk az egész várost. Mondhatni kihalt volt az egész. Gondolom mindenki készült az éjszakára. Sétánk először a Spielbergre vezetett. A vár szintén gótikus stílusban nyomja. Nagyon hideg volt akkor, a seggünk befagyott, főleg azután, hogy Brünn egyik leghíresebb építészeti remekművét a Tugendhat villát nehezen találtuk meg. Miután megtaláltuk pont záróra volt ott, de nem gond, legalább a kardioedzés meg volt. Testünket és lelkünket egy forró kávé nyugtatta meg. Kajásak is lettünk, így a Szabadság térre (Námestie Svobody) sétálva találtunk egy lángosos bódét. Oda is mentünk és kikértük a lángosunkat. Förtelmesen rossz volt. Mintha kemény papírt rágtam volna. Felment a pumpa bennem rendesen, kevés hiányzott, hogy visszaviszem nekik és rájuk borítok mindent. Inkább kidobtam a kukába és mentünk tovább. Az óvárost ügyesen letudtuk, volt így legalább időnk kicsit megpihenni a szállásunkon, hogy rákészüljünk az éjszakára. Miután legurítottunk pár pohár sört, éjfél előtt egy üveg pezsgővel kimentünk mi is a város Főterére. Mivel hivatalosan nem volt tüzijáték, a sűrű köd miatt, gondoltuk csak lesz valami. Volt is show! A helyi kínai közösség tagjai hirtelen megjelentek és annyi tüzijátékot hoztak, hogy kész fegyverarzenálnak nézett ki a környék. Komolyan mondom, a cseh hadsereg is megirigyelhette volna azt a mennyiséget, amit éjfél után kilőttek a magasba. A cseheket sem kellett félteni. Szinte mindenki be bolt rúgva, bevásárlókocsikkal szaladgáltak, egyszóval nagy össznépi vedelés volt. Én a pezsgőt biztonság kedvéért nem vettem elő, inkább arra ügyeltem, hogy el ne találjon egy petárda. Azért mi sem hagytuk kárba veszni a pezsgőt. A szállásra visszatérve, az éppen ügyeletes recepciós nénit néztük ki magunknak. A galériában egy laza beszélgetés keretén belül megittuk, majd kora hajnalban mi is ágynak dőltünk.

A reggeli ébredés után bepakolás, reggelizés, majd utunk hazafelé vezetett. Útba esett Mikuľov kicsiny városkája. Eléggé sűrű volt a köd még azon a napon is, de kedvünket nem szegte, hogy felsétáljunk a Szent Dombhoz (Svatý kopeček). Szép kilátás lett volna, ha az a fránya köd ne lett volna. Miután lesétáltunk és jobban szemügyrevettük a középkori Liechtestein-várat, egy forró “feketével” zártuk miklósvári kitérőnket.

Mondhatni egy kicsiny szeletét ismertük meg a morvák földjéből. Egyébként is rengeteg látnivaló van itt, mind természeti és kultúrális szempontból. Alap, hogy visszajövünk ide még portyázni.

Borka Zoltán

Címkék: brünn, Csehország, kínaiak, mikuľov, morvák, sielberg, szilveszter, tugendhat