Dübörgő „járványügyi” előírások ide vagy oda, travelklasszikusaink csak úgy nem állhatnak le. Temesvár csodálatáért már régóta odavagyunk. Jelenleg a város Romániához tartozik, a sokszínű Bánság központja. Itt aztán tényleg sok nemzet lánya és fia jött annó össze. Prímet a német, avagy a svábok vitték. Szorgalmasságuk és kitartó munkájuk gyümölcse, hogy a Trianon előtti Magyarország egyik legpezsgőbb kultúrális metropoliszát hozták össze. Persze a közösbe beladtak keményen ám a magyarok is. De ne feledkezzünk meg a románság, a szerbek, a szlovákok és zsidók szívós munkájáról sem. Egzotikumot kis mértékben az olaszok és bánsági bolgárok adták. Páratlan közép-európai multikulturalitás és sajátos balkáni buja őszinteség. Kérem, ez Temesvár. Őt jöttünk megnézni, összekötve a városban megszervezésre kerülő Magyar Napokkal. Utazótársam Gábor, érsekújvári haverom, aki szintén nagytételben pipálja ki a saját maga bakancslistáját.

Jómagam még az indulás előtt egy nappal bevonatoztam Budapestre, Muszáj volt a szokásos kultúrszomjamat csillapítani. Másnap kora reggel indult a vonatunk a Keletiből. Gáborral ott találkoztunk és pattantunk vonatra. A zökkenőmentes út alatt a román kalauz leleményessége csalt mosolyt arcunkra. Szemmel verte vonatjegyünkön feltüntetett QR kódot, majd egy bólintással továbbállt. Kora délután már a temesvári utcákat róttuk, miközben a szállásunkra igyekeztünk. Megjártam jópár hostelt és mondhatom van rájuk érzékem. A mostani is patentosan nézett ki. Semmi csicsa, hanem szimplán tisztaság és letisztultság jellemezte. A tulaj abszolút jófej és segítőkész volt velünk. Mondjuk a gang és a belső udvara egy igazi leélt balkáni depressziót sugárzott és a szemetet is akkor felejtették elvinni, de hát aki már szagolta a balkáni mindennapok bukéját, ezen már meg sem lepődik.

Nyüzsgött a város. Kellemes érzés volt magyar hangokat hallani. Ez főleg annak tudható be, hogy azon a hétvégén került megrendezésre a Temesvári Magyar Napok. Alaposan besétáltuk az óváros utcácskáit, melynek mindegyiknek megvan a külön története. A Losoncz tér (vagy Dóm tér) aurája elvárázsolt minket. A Szent-György székesegyház homlokzatán éppen restaurálást végeztek. Teljesen bebugyolálták, így sajnos képeket nem tudtunk róla készíteni. Az Opera téren került felállításra a nagyszínpad. Mellette egy hosszú utcán végig a magyar gasztronómia csúcsremekeit tömhettük magunkba. Tutikombót ez esetben nálam az ínycsiklandozó sajtos-tejfölös fokhagymás lángos és csiki sör együttműködése adta. Mivel a hostel szinte az óváros egyik utcájában volt, így még az esti dáridó előtt szundítottunk egy jót. Este egy újabb kör, már a kivilágított városban, majd azt vettük észre magunkon, hogy leragadtunk Fenyő Miklós koncertjén. Hát a faszi ide s tova ötven éve nyomja a zeneipart. Természetesen felcsendültek az elmaradhatatlan „örökzöld” slágerek, mint a Csókkirály, a Hotel Menthol, a Csavard fel a szőnyeget, vagy a Made in Hungária. Hosszú egy napunk után nem akadtak gondok az éjszakai szunyával sem. Gábor már reggel lelécelt és húzott vissza Budapestre. Bennem még akadt annyi akarat, hogy a másnap nagy részét Temesváron töltsem. Mivel a vonaton csak a késő délutáni órákban indult, így saját tempómmal felfedeztem a város egyéb helyeit is. A magyar Milléniumi templomba benéztem misére, flangáltam egy jót a “Gyárvárosban”, repetéztem a Lloyd soron, ahol vasárnap is hömpölygött a tömeg. Még utoljára megpihentem a román ortodox székesegyház patinájban, onnan pedig komótosan kisétáltam a vasútállomásra.

Késő este érkeztem be a Keletibe. Az éjszakát fővárosunkban töltöttem. Másnap hajnalban ismét vonaton találtam magam, de már Érsekújvár felé. Várt reggel nyolc órai kezdéssel a home office és a velejáró munka.

Borka Zoltán

Címkék: bánság, csiki sör, csókkirály, Fenyő Miklós, gyárváros, hostel, kárpát-medence, lángos, lloyd, made in hungaria, magyar napok, opera tér, Románia, románok, svábok, székesegyház, Temesvár, tutikombó