Eléggé izmosra sikeredett az idei év júniusa. Keményen meghágtuk a Balkán egy újabb részét. Nem először és szerencsére nem utoljára. Letoltunk egy masszív koszovói kultúrmissziót, ahol többek között láthattam a goráni világvégét, tiszai vizeken pedig bejártuk a fenséges Délvidék egy újabb szeletét.
Miért írtam, hogy egy álom beteljesülése? Az elmúlt években legalább kétszer megcéloztuk, hogy márpedig Sarajevo nekünk kijár. Füstbe ment terv volt az egész. Mindig valami közbevágott, de idén ránk mosolygott a szerencse. Most éltünk a lehetőséggel! Sarajevóba az érkezés számomra nem volt leányálom
Elérkezett az utolsó nap is. Mivel a repülőgépünk Budapestre késő délután repült csak vissza, így adva volt, hogy ezt a napot is kitudjuk használni. Az utolsó közös reggelink után – ahogy előző este megbeszéltük – elmentünk a kiválasztott kávézóba, bedobni egy napindító “kaffét”. A körny
Kulturológus berkekben van olyan kifejezés, hogy “kultúrális sokk”. Na öcsém, Szkopjében ezt telibe kapod. Az építészetéről és annak identitásáról meg nem is beszélek. Nyilván több dolog közbejátszott, hogy a város most úgy néz ki, ahogy napjainkban kinéz. A ma félmilliós fővárost 1963-ban szinte te
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
