A reggel ismét napos volt, a munkások meg továbbra is zajosak. Bár a falat már lebontották, erre a napra a törmelékek összelapátolása maradt. Miután mi is magunkba lapátoltuk a reggeli kaja mennyiséget, autóba pattanva egy nagyon különleges helyszín felé gurultunk. Miután átverekedtük magunkat a tir
Napos időre és madárcsicsergésre ébredtünk. Ja nem! A szemközti utca egyik házának betonkerítését a jó albán munkások már reggel nyolc előtt nekikezdték szétkalapálni. El lehet képzelni milyen hangzavar volt, ha még hozzávesszük a kocsik és emberek zaját. Mi-tagadás a mi utcánk tele volt élettel. Sz
Problémamentes megérkezés Tiránába. A közel másfél órás gondtalan út után az autókölcsönzőhöz sétáltunk, ahol a bérelt autóink vártak. Szép kis séta volt, mivel az albánok úgy gondoltál, hogy tesznek egy hatalmas kerítést oda, ahová inkább járdát tehettek volna, jelezve, hogy merre vannak az autóköl
Ha valaki nekem azt mondja az év elején, hogy idén Albániába is betehetem a lábam, akkor legfeljebb egy mosolyt csalt volna az arcomra. Bár így utólag már semmin sem lepődök meg. Eredetileg Bosznia, és annak fővárosa Szarajevó volt betervezve a nyárra, de valahogy nem akart összejönni. Úgy néz ki, h
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
