Kulturológus berkekben van olyan kifejezés, hogy “kultúrális sokk”. Na öcsém, Szkopjében ezt telibe kapod. Az építészetéről és annak identitásáról meg nem is beszélek. Nyilván több dolog közbejátszott, hogy a város most úgy néz ki, ahogy napjainkban kinéz. A ma félmilliós fővárost 1963-ban szinte te
Szép napra ébredtünk Ohridban. Kellemes idő és napsütés fogadott minket. Tökéletes idő arra, hogy jobban megismerjük Macedónia legszebb városát. Fel is kaptuk magunkra a frissen készült felvidéki csavargós pólónkat. A szállásunk éttermi része nagyon stílusosan volt kialakítva. Családias volt a hangu
Finom ötvenperces repülőút és a szkopjei repülőtéren vagy, melyet Nagy Sándor után neveztek el. Tudjátok ő volt az a legendás ókori hódító, aki elkalapálta a perzsákat, aki a szuzai mennyegzővel az ókor legnagyobb swinger partyját hozta össze és aki meghódította az akkor ismert világot. Mi egyenlőre
Mondjuk ki őszintén, macedóniai utunk úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. Utólag biztosan állíthatjuk, hogy nem bántuk meg, mivel egy olyan országban lehettünk, ami sajnos eléggé kiesik a turizmus látószögéből. Az ötlet Peti barátunktól jött, hogy még Albánia előtt nyomjunk be egy másik balk
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
