Dőljön ránk az aktuális világrend, potyogjanak az égből lila tehenek, jöjjön Sodoma és Gomora, nekünk aztán teljesen mindegy, ha megkapjuk a szokásos évi közép-európai klasszikus dózisunkat. Ez megy már hetedik éve és egyáltalán nem unjuk az egészet. Idén nyárra lőttük be ezt a bizonyos fejadagot és
Úgy gondolom, hogy Prágát nem kell senkinek sem bemutatnom részletesen, megkönnyítve ezzel az én feladatomat is, hogy belemerüljek egy tüzetes városbemutatásra. Ha netán mégis kellene, arra ott vannak a tonnaszámra íródott városleírások. Mi most maradjunk az élményeknél, hiszen az efféle örömök gara
Prága nálam a városok tekintetében a „nagy Ő.“ Járjak bárhol a világban, lássak számtalan szép helyet, Ő mindig kivételes helyet fog elfoglalni a szívemben. Nagy öröm volt számomra, hogy 2015 decemberében, a karácsonyi vásárok idején ismét sétálhattam ódon macskaköves utcáin. Hárman vágtunk neki az
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
