A Felvidéki Csavargók csapatában az ukrajnai Lviv első városlátogatása tömérdek élményt hagyott, így kapva az olcsó repjegyek alkalmán újra úti célnak lőtték be, s tudván, hogy én is előszeretettel járom a világot, meginvitáltak engem is. Mivel még Ukrajnában sosem jártam, így kíváncsian néztem eléb
Galíciai körutazásunk egyik csúcspontja mindenféleképpen Lviv sokszínű városa volt. Miután átverekedtük magunkat a határon szélsebesen hajtottunk a város felé. Pontosabban csak hajtottunk volna, mivel az ukrán utak nem a minőségről híresek, ráadásul a város előtt akkora dugó keletkezett, hogy csak a
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
