Elérkezett az utolsó nap is. Mivel a repülőgépünk Budapestre késő délután repült csak vissza, így adva volt, hogy ezt a napot is kitudjuk használni. Az utolsó közös reggelink után – ahogy előző este megbeszéltük – elmentünk a kiválasztott kávézóba, bedobni egy napindító “kaffét”. A körny
A fal felhúzva, a gyerekek iskolába mennek, öregpapák már a kávézóban ülnek, nyüzsgés ezerrel – ez egy laza hétfői nap az utcánkban. Mi is korábban reggeliztünk, mivel erre a napra látnivalóból volt elég és a kilométerek száma is legtöbb volt ezen a napon. Az Ardenica Monostor nem itt volt a s
Reggel nyolc óra. A kerítés lebontva, a törmelékek eltakarítva. Kedvenc albán munkásaink már az új falat húzzák fel a régi helyére. A “helyi maffia” bőszen mutogat és irányítsa az embereket. Mivel vasárnap volt, ezért valamivel kisebb volt a nyüzsgés az utcánkban. Az iskolások – a szállásunk e
A reggel ismét napos volt, a munkások meg továbbra is zajosak. Bár a falat már lebontották, erre a napra a törmelékek összelapátolása maradt. Miután mi is magunkba lapátoltuk a reggeli kaja mennyiséget, autóba pattanva egy nagyon különleges helyszín felé gurultunk. Miután átverekedtük magunkat a tir
Napos időre és madárcsicsergésre ébredtünk. Ja nem! A szemközti utca egyik házának betonkerítését a jó albán munkások már reggel nyolc előtt nekikezdték szétkalapálni. El lehet képzelni milyen hangzavar volt, ha még hozzávesszük a kocsik és emberek zaját. Mi-tagadás a mi utcánk tele volt élettel. Sz
Problémamentes megérkezés Tiránába. A közel másfél órás gondtalan út után az autókölcsönzőhöz sétáltunk, ahol a bérelt autóink vártak. Szép kis séta volt, mivel az albánok úgy gondoltál, hogy tesznek egy hatalmas kerítést oda, ahová inkább járdát tehettek volna, jelezve, hogy merre vannak az autóköl
Ha valaki nekem azt mondja az év elején, hogy idén Albániába is betehetem a lábam, akkor legfeljebb egy mosolyt csalt volna az arcomra. Bár így utólag már semmin sem lepődök meg. Eredetileg Bosznia, és annak fővárosa Szarajevó volt betervezve a nyárra, de valahogy nem akart összejönni. Úgy néz ki, h
Kulturológus berkekben van olyan kifejezés, hogy “kultúrális sokk”. Na öcsém, Szkopjében ezt telibe kapod. Az építészetéről és annak identitásáról meg nem is beszélek. Nyilván több dolog közbejátszott, hogy a város most úgy néz ki, ahogy napjainkban kinéz. A ma félmilliós fővárost 1963-ban szinte te
Szép napra ébredtünk Ohridban. Kellemes idő és napsütés fogadott minket. Tökéletes idő arra, hogy jobban megismerjük Macedónia legszebb városát. Fel is kaptuk magunkra a frissen készült felvidéki csavargós pólónkat. A szállásunk éttermi része nagyon stílusosan volt kialakítva. Családias volt a hangu
Finom ötvenperces repülőút és a szkopjei repülőtéren vagy, melyet Nagy Sándor után neveztek el. Tudjátok ő volt az a legendás ókori hódító, aki elkalapálta a perzsákat, aki a szuzai mennyegzővel az ókor legnagyobb swinger partyját hozta össze és aki meghódította az akkor ismert világot. Mi egyenlőre
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
