Az egész csak egy laza kiruccanásnak indult. Mivel képeken már láttuk, kíváncsiak voltunk élőben milyen is a befagyott „tengerre”. Beültünk a kocsiba és a déli part felé vettük az irányt. Szerencsénkre Székesfehérvárnál megépítették az elkerülő utat, de még a GPS sem ismerte így hát sikeresen el is tévedtünk. Ez még véletlenül sem vette el a kedvünket a kirándulástól.

Az első táblán Veszprém szerepelt, egyből tudtuk, hogy ez már csak a túl oldal lehet. Célba vettük tehát a Tihanyi partot. Az interneten megtaláltuk, hogy óránként közlekedik a komp Tihany és Siófok között. Úgy döntöttünk átúszunk komppal. Amikor megérkeztünk a nagy üres városba ahol a part is ki volt halva és rájöttünk, hogy Siófokra komppal sem jutunk el. Lőttünk hát pár képet, csodálkoztunk egy kicsit, és mentünk is tovább.

Mivel haza még nem volt kedvünk menni, ezért haladtunk tovább a „Magyar tenger” mentén egészen Keszthelyig. Amire odaértünk kezdtünk megéhezni, kerestünk hát valamilyen éttermet a főtéren. Nem hogy éttermet nem találtunk az egész városban, de még csak arra sétáló embert sem akitől esetleg egy kis útbaigazítás kérjünk. Bánatunkban beültünk az első cukrászdába ahol megkóstoltuk az ország tortáját (nem volt rossz, de jó sem). A „kellemes” kóstoló után inkább már csak haza fele vettük az irányt. A négy órás út után végre megebédeltünk, vacsoráztunk.

Összességében a befagyott Balaton látványa és a jégen tükröződő a nap sugarai kárpótoltak minket az összes kellemetlenségért.

Berentei László
Szerkesztette: Kádek Péter