Mikor idén tavasszal meghirdetésre került egy átfogó program, ami a drávaszögi világba volt kihegyezve, tudtam én, nekem ott a helyem. Tartom továbbra magamat azon állításhoz, világlátás hazai pályán kezdődik, így ez a régió adta magát, hogy jobban megismerjem.

Még mielőtt péntek reggel a Keleti pályaudvarnál találtam magamat, én már előtte csütörtök délután levonatoztam Pestre egy kis kultúrára. Csésze cappuccino a szecessziós formáival elbűvölő Centrál Kávéházban, csend és nyugalom a Belvárosi Ferences templomban, majd főhajtás Arany János szobra előtt a Nemzeti Múzeumnál.

Szeptember utolsó péntekje van. A Keleti egyik újságosánál beszerzem a legfrisebb Rubicon magazint, látom szállingóznak a többiek. Vannak ismerős arcok, de újak is. Indulás Bajára, ahol bérelt busz várt minket. Útközben Zoli, az Experience Balkan elnöke tartott egy rögtönzött borkóstolót, finom hercegovinai borokból. Egy csapat diák utazik velünk a vagonban, akik egy gyors földrajzi órát improvizálnak a csapattal. Természetesen a Balkán keszekuszasága a téma. Kisebb csúszással, de Baján vagyunk. Egyik útitársunkat még bevártuk, majd indult a háromnapos discovery.

Első megállónk Pélmonostor települése, ahol egy néprajzi kiállítás keretén belül nyertünk betekintést az egykori Baranya vármegye sokszínűségébe. Tettünk egy kört a centrumban, ahol még belefért az időbe a helyi krémes és kaffé elszürcsölgetése.
Dárdán már letűnt korok között bóklásztunk. Barokk-klasszicista kastélya, mely az Esterházyak tulajdona volt, romhalmazként áll ott egymagában, amolyan mementóként. Pélmonostor és Dárda rendesen megsínylette a múlt század 90-es évében dúló délszláv háborút. Nekem úgy tűnik, ebből a kollektív kómából, mely a háború eredményezett még nem épült fel mindenki. Egyébként egész Baranyára jellemző az a bizonyos kilátástalanság, amiből nem igazán tud kitörni.

Késő délután érkezés Eszékre. Szállásunk baromijó helyen, a belváros kellős közepén helyezkedett el. Nagyon faszán jutott idő mindenre. Eszék várnegyedét teljes egészében besétáltuk, már amit lehetett rajta, mivel szép ráncfelvarráson esik át. Ráfér! Errefelé is lövöldöztek össze-vissza a délszláv háborúban. Egy momentuma megörökítésre került. Arról a jelenetről van szó, mikor 91 nyarán a tank egy Fiat Zastava 750 típusú járművön áthajt. Sok épületen továbbra ott vannak a golyónyomok, valahogy nem akarják harminc év után sem eltüntetni. Rustica nevezetű étteremben volt foglalva nekünk. Brutkós egy hely, ráadásul a pincérfiú abszolút profin lereagálta a szituációt. Egyszerre húsz ember vesz fel tőle rendelést. Én egy gurmanska pljeskavica, sült paprika és a mindig menő sopska saláta mesterhármasa mellett tettem le a voksom. Hogy jobban csússzon, barna Tomislav sör dukált mellé. A nagy zabálás után fejesugrás az éjszakába. Tényleg, a Kocsmaturista! Ő is velünk csapatta végig hosszú hétvégéket. Ulu kész listával készült, mely kocsmákat, bárokat érdemes megnézni és hörpinteni náluk valami folyékony erotikát. Vele másnap alkottunk egy óriásit.

Szombatra, avagy az Úr hatodik napjára beütött a reneszánsz. Az idei év egyik legfaszább és leghangulatosabb napját hoztuk le. Drávaszög itteni szegletében, Vörösmart településén, ahol még magyaroktól hangos a vidék, rendezik meg az ország legprímább bormaratonját. Oda szólított minket a gondviselés. De még mielőtt elmerültünk volna Bacchus istenséggel a borgőzös pillanatokban, előtte Laskón álltunk meg. Egy nagyon baráti és őszinte fogadtatás ért minket ott. Az átfogó történelmi séta után a Tikvesi-kastély kiállítótermeiben találtuk magunkat. Josip Broz Tito a jugók diktátorának a vadászrezidenciája egykoron. Igazából erről híres, meg van ott szép parkja, meg a recepciós csaj szépen mosolygott rám, tehát így összevetve nem időpazarlás, ha netán arra tévedsz.

Nade kanyarodjunk vissza Vörösmarthoz. Sajnos epikus ódákat nem fogok tudni róla regélni, mert alig emlékszek valamire. Következőről szól a party: Van három szurdok teletömve borospincékkel, ahol pecséteket gyűjtögetsz pinceként, már ameddig bírod. Voltak akik ütközetben eltűntek, nálam beütött a filmszakadás és csak emlékfoszlányok villanak be így utólag. Pár dolgot el hagytam, de a pecsétes papírom az fennmaradt az utókor számára. Egy pince híján végigcsináltam az egész kihívást. Az első szurdok még okés, a banda nagy része még egybe. Tömeg ezerrel, ráadásul csupa fiatal arcokkal, hamvas barack formájú lányokkal, etnofolk muzsikával, tehát minden adva a totális megtisztuláshoz. Nem tagadjuk, tisztességesen berúgtunk. Oda tettük magunkat, ahogy ilyenkor a haza megköveteli. Sorba vesztek vagy maradtak le az utazótársak, majd csak arra emlékszem, Uluval, a Kocsmaturista megálmodójával lakodalmazunk egy pincénél. Szerintem masterclass szinten beszéltünk horvátul is. Bár nyelvünk már nem annyira forgott már, de a taxissal valahogy megértettük egymást. Mit kerestünk mi Uluval egy taxiban? Azt ne kérdezzétek tőlünk. Igazából a falu egy hosszú utcából áll és a buszunk a református templom előtti utcában volt leparkoltatva, tehát nem kellett volna nagy tudományos analízis hozzá a megtalálásához. Többiek mondták másnap nekünk, mi taxival kerültünk elő. Hála az égnek, nem hagytak minket ott, mivel az éjszakát már a bácskai Bezdánon töltöttük. Az egy dolog, a horvát-szerb határátkelés nettó kiesett, másik, hogy odaérkezve még páran folytatták a kocsmázást Bezdánon. Én hullafáradtan ágynak dőltem.

Macskajajosan kezdődött a vasárnap. Bezdán mikrovilágában töltöttük napunk nagy részét. A település piacán, bugyik és melltartók között csencseltem dínárt, hogy legalább reggelire fussa. Vendéglátóinknak nagy köszönet jár. Tájházban jártunk, ahol fincsi bodzaszörpött ihattunk, majd történelmi tudásunkat szélesítettük a Batinai csata emlékmúzeumában. Ebédre bezdáni halászlé járt a csapatnak, majd késő délután már bajai vasútállomáson búcsúztunk el egymástól. A beszámoló elején említettem, egyik útitársunkat még bevártuk. Nos, ő lett a jolly jokerem. Gyuri utazó társamnak így írva is jár a gratuláció. Egy huszárvágással elértem az utolsó vonatot Érsekújvárba, így legalább csak kicsit voltam fáradt a home officehoz.

Eddigi visszajelzések és a vörösmarti miliő annyira frankón sikerült, az egyesület úgy döntött, jövőre egy kupa borral a kezében ismét csatába indul Bacchus oldalán.

Borka Zoltán

Címkék: bacchus, bácska, baja, baranya, batina, bezdán, bormaraton, centrál, csata, dárda, drávaszög, etnofolk, fiat zastava, golyónyom, Horvátország, keleti, laskó, macskajaj, nemzeti, pélmonostor, rustica, tikves, tito, vadászat, vajdaság, vörösmart