Miután lazán és gond nélkül átgurultunk a magyar-szerb határon, a gyomor is korogni kezdett. Csurgott a nyál egy jó nagy adag pljeskavicára. Újvidék pár kilométerre volt tőlünk, így megálltunk a belvárosában egy korai ebédre. Miután kibuliztuk, hogy ne kelljen fizetni a parkolásért, nekirontottunk a közelben lévő fast food-os egységnek. Életem eddigi legnagyobb pljeskavicáját hoztam össze, miután felpakoltam az összes lehetséges szósszal és körettel. Az eladó nézett is rendesen, hogy komolyan e gondolom, majd aztán fullosra pakolta a lepényt, látva rajta azt az arckifejezést, hogy “nesze akkor te barom, most már egyed meg, amit kikértél”. Mondanom sem kell, alig fért el a két tenyeremben a kaja. Úgy ettem, mint egy malac, csípős volt rendesen, de nem hagytam magam. Élvezettel fogyasztottam el. Ezt te is megteheted átszámítva laza két euró ellenében. Miután mindenki jóízűen megette a magáét, zárszóra a csapat többsége legurított egy jó adag török kávét. Én a kávét kihagytam és az időt kihasználva Újvidék főterére siettem. Látnom kellett, mivel a vajdasági régió egyik legszebb főtere az újvidéki.

Kajálásunk után következett Belcsény községe. Ott egy már romos állapotában lévő kastélyt jártunk be. A Spitzer kastély a Vajdaság egyik legkiválóbb eklektikus stílusban épült kastélya. Szegény eléggé lestrapált állapotban van. Látszódik rajta, hogy róla is pár dolgot leprivatizáltak, pedig ha felújítanák nagyon pompás lenne. Lehetne belőle ismét kúria, vagy könyvtár, esetleg vendéglő. Bár jelenlegi állapotához egy romkocsma dukálna, de a fejemben egy night club is megfordult, ötvözve az épület eleganciáját az emberi bujasággal. Reméljük, valaki valamelyik ötletet felkarolja.

Belcsénytől pár kilométerre várt minket a Furska Gora (Tarcal-hegység). Egy kicsit kiszabadultunk a természetbe. Bejártunk egy helyi monostort, láttunk egy szétbombázott tv tornyot, melyet meghagytak mementónak, majd lefényképezkedtünk egy óriási partizán szoborcsoportnál.

Miután letudtuk a kötelező turisztikát, arra a napra Szávaszentdemeter maradt. A város a múltban, főleg az ókorban virágzó Római Birodalom idején számított menő helynek. Pár régészeti remekműt is sikerült látnunk. Szállásunk közel volt foglalva a belvároshoz. A bökkenő csak az volt vele, hogy a tulaj kijelentette, hogy éjfél előtt záróra, azaz kapuzárás van. Engem nagyobb gondok foglalkoztattak akkor. Az újvidéki pljeskavicám addigra bevégezte emésztésileg, így a fosás kerülgetett engem egész este. Pár pohár sör, meg rakija, na még egy fantasztikus karadordeva šnicla (lassan muszáj lesz gasztroblogot is indítani) tompította gondjaimat. Este a város pezsgett az emberektől a hűvösebb este ellenére is. A szerb lányok is kitettek magukért. Nem tudjuk, hogy ki ünnepelt akkor, de egy magánjellegű buli volt az egyik helyi diszkóban. Gondoltuk mi is hivatalosak vagyunk rá, csak éppen a meghívottak listáján nem voltunk ott. Sebaj, maradt a szemmel való méregetés. Ritkán láttam annyi jól öltözött nőt egy téren. A Victoria Secret, Palvin Barbink vezetésével, két kézzel kapkodná az ottani szerb szépségeket, bár kötve hiszem, hogy tudják merre van Szávaszentdemeter. A snickers-es fagyi nyalása közben, már egy modellügynökség nyitása körvonalazódott a fejemben. Sajnos csak körvonalazódott, mert a tulaj végett éjfélre vissza kellett menni a szállásunkra.

Az alvással nem volt gond, hiszen hullafáradtan dőltünk ágynak. Másnap sem volt megállás, hiszen pár kilométerre már ott integetett nekünk Bosznia.

Borka Zoltán
Borka Zoltán és Zsótér Dániel Indi

Címkék: balkán, belcsény, furska gora, szávaszentdemeter, Szerbia, újvidék, vajdaság