Mit ad Isten, így az év elejére? Kolbászt az egyik, pálinkát a másik kézbe. A januári és februári időszak nemcsak a farsang és bálozások időszaka, hanem a disznóvágások, kolbásztöltések kora. Ez az élményvillantás most főleg a kolbásztöltésről és az köré leszervezett januári hétvégénkről fog szólni.

Január második hétvégéjén járunk még csak, de program már van. Irány a gradistyei horvátok egyik települése, nevezetesen Kimle községe. Hogy kik azok a gradistyei horvátok és miképpen kerültek a Szigetközbe, arra ott lesz Google pajtásunk, ő majd megmondja a tutit. Itt csak annyit írunk, a kimlei horvátok amolyan kieső társaság, hiszen településük Mosonmagyaróvár és Győr között terül el, míg a többségi horvát falvak, azok Burgenlandban és a mai Vas (vár)megyében.

Az Experience Balkan nem szívbajos, ha egy menő programot kell szervezni. A nagy disznóságot eddig a bácsfeketehegyi kun barátainknál szoktuk tél idején elejteni. Idén Kimle is felkerült a listára. Kolbásztöltő és pálinkafogó versenyre voltunk hivatalosak. Nem bíztuk semmit a véletlenre. Mi egy leskovaci birspálinkával készültünk, a kolbászunk fűszerezése pedig berber ízjegyeket hordozott magában. Úgy gondoltuk, az efféle kulturális gastromix csak elnyeri a zsűri tetszését. A csapat egy része még a verseny előtt letesztelte a kolbásztöltő strapabíróságát, majd kisütötte a kolbászt. Elmondásuk szerint a főpróba jól sikerült, avagy mehet a buli.

Maga a kimlei fesztivál szombaton rajtolt, de mi már péntek estére legurultunk Mosonmagyaróvárra. Tettünk egy laza sétát a városban, próbáltunk lopakodó üzemmódban bejutni egy privát rendezvényre is, de ott az egyik faszi kiszagolt minket. Helyette visszaslattyogtunk a szállásunkra, ami egy egyetemi kollégium, a maga szocreál stílusában.

Még mielőtt bevonultunk Kimlére, napunkat Károlyházán a “Kitömött róka” kocsmában kezdtük. Lehörpintettünk ott egy feketét, egy jót csevegtünk a pultosnénivel. Már reggel látszott, nagyon szép idő elé nézünk. Nem csalódtunk, hiszen egész nap sütött a napocska. Nyolcan egy csapatban és mindenkinek megvolt a saját maga feladata. Én inkább a hús ledarálásában és a fotók készítésében vettem ki a részem. Nagyon frankón ment az egész. Bár a pálinkánk nem került be a legjobbak közé, de a berber ízvilággal meghintett kolbászunknak hála, egy különdíjat sikerült bezsebelni a csapatnak. Fődíjnak egyébként egy élő malacot adtak. Amúgy sem tudtuk volna hazavinni, így mi maximálisan elégedettek lehettünk teljesítményünkkel. Mivel mindenki ivott, a kocsikat a faluban hagytuk, hiszen másnap még lesz itt programunk. Kora este busszal vissza Mosonmagyaróvárra. A terv az volt, egy kicsit szusszanjunk a kollégiumban, majd este ki az éjszakába. Hát a szusszanásból komplett alvás lett. Mindenki úgy bealudt, hogy másnap reggel keltünk fel. Rég nem aludtam ilyen sokat, de legalább a vasárnap mindenki számára fitten kezdődött.

Vasárnapi programunk Mosonmagyaróváron kezdődött. Kiadós reggelink után, körbejártuk az óváros magját, majd aki akart, az elment fürdőzni egy kicsit. Annyit azért megállapítottunk, a város tele van fogászati rendelővel és kozmetikai szalonokkal. Hát igen, a gazdag sógorok ide járnak a fogaikat megcsináltatni. Délután megint busszal vissza Kimlére, majd a helyi művelődési házban bekajáltuk a még az előző nap kisütött kolbászokat. A vendégszeretet itt is szívmelengető. Mivel az időjárás eléggé esősre és szelesre változott, így a falu bejárása most elmaradt, de helyette benn a művelődési ház melegében hallgathattuk a helyi nénik történeteit. Meséltek arról, hogy az ő idejükben miképpen ment az ismerkedés, családalapítás, közösségszervezés.

Vasárnap késő délutánt járta a idő. Engem meg vár a vonat Komáromban. Ideje indulni haza. Nem hiába szajkózom, a világlátás hazai pályán kezdődik. Ez a megállapítás ezen hétvégén hatványozottan megállta a helyét. Aki egyszer a Balkán mélyén szeretné találni magát, előtte azért tegyen pár kört egy anyaországi nemzetiségi (délszláv) sétán.

Borka Zoltán

Címkék: fesztivál, fogorvos, gradistyei horvátok, kárpát-medence, kimle, kitömött róka, kolbász, leskovaci birs, Magyarország, mosonmagyaróvár, pálinkafogás