Odakinn dübörög az ősz ezerrel. Ilyenkor a legszínesebb ruhatárát teríti ki elénk. Válogathatunk bőven ízlésünknek megfelelően. Kollekciók közül a Bakony nagyon adja magát, amolyan időtálló természeti és látványvilági institúció.
Miképpen lehet nála egy teljes napot eltölteni?
Kezd a csellengést a Cseszneki várnál, ahol príma panoráma és színvilág vár téged. Onnan gurulj el a Tési szélmalmokhoz. Ha szerencséd lesz, egy helyi néni lecsesz téged, hogy rossz helyről közelítetted meg őket, meg amúgy is, “titeket honnan fújt ide a szél” beköpésével ellopta a showt. Persze aztán megenyhült a szíve, mivel rajta láttunk jó gyerekek vagyunk, Peti meg otthagyott engem zálogba, míg visszagyalogolt a kocsihoz lóvéért, mert kiderült ide belépőt szükséges fizetni. Addig én a mamával eldumáltuk régmúltról, a kovácsműhelyek esztétikájáról.
A nap másik felére Várpalotára teleportáltuk magunkat. Ott egy kései ebéd, pár fotó ellövése a Thury-vár társaságában, majd Öskü településén a Rotunda jelenlétében és a libák gágogása közepette szippantottunk egy jókorát a friss vidéki levegőbe. Discovery záróakkordja Veszprém belvárosában lett levezényelve. Mivel a Várnegyed komplett ráncfelvarráson esik át, így belőle nagyon keveset láttunk. Nekünk ez nem hátrány. Peti előkotorta drónját, így fenntről néztünk körbe. A Papírkutyában még megpihentünk, majd go vissza a Felvidékre.