Ha valaki ismer tudja rólam, nagy álmodozó vagyok, legfőképpen ha utazásról van szó. Nem igazán lehet olyan helyet mondani, ahová nem mennék el. Hajt a kiváncsiság, más világok, kultúrák, történelmek, emberek megismerése. Ha csak egy röpke kis bepillantás erejéig is, mindig lenyűgöz mennyire sokszínű világban élünk.
Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki alapból szereti a munkáját. Nyilván ez meglátszik a mindennapokon is, a hozzáálláson, elkötelezettségen és ezeknek előbb utóbb megvan az eredménye. Mindennek köszönhetően nemrégiben jöttem haza egy igazi álomnyaralásból. Szinte még érzem a tenger illatát. Egy teljes hét a világ másik felén, a Karib-tenger és Mexikói-öböl találkozásánál, a Yucatán félsziget keleti partjainál, a híres Cancún-ban, Mexikóban – pontosabban Playa del Carmen részen.
Bécsből egyenes járaton, röpke 12 óra és máris megcsap a nyári napsütés a cancún-i repülőtéren. Egy hétig a Hotel Riu Palace Riviera Maya volt az otthonunk, ami érdemel néhány szót. Maga a hotel egy hatalmas komplexum, meseszép kertben, szökőkutakkal, medencékkel, pálmafákkal. All Inclusive ellátásban 0-24 órás full szerviz. A nagyon gazdag és látványos svédasztalos büfén kívül, hat tematikus étterem közül választhatsz vacsora helyszínt. Volt itt Steak house, Olasz-, Japán-, Mexikói-, stb. étterem. Egy hűsítő koktélra pedig leülhettél a főépületben, vagy épp a medencék mellett, akár a medencében ücsörögve, de gond nélkül kiszolgáltak a tengerparton napozva is. Egy hét és a plusz két kiló garantált. De hát ez van, kár lenne kihagyni!

A hosszú repülés után az első napunk főként tengerpartozással telt. „A kék 50 árnyalata“, ezzel jellemezném a tengert, mindezt fehér homokkal párosítva. Számomra érdekesség volt, hogy a parton nincsenek napernyők, viszont be van ültetve pálmafákkal, amik alatt meg lehet bújni a napocska elől. Ilyet talán még sehol sem láttam eddig.

Kirándulásunk során két egész napos kiruccanáson vettem részt. A Yucatán félsziget volt a Maja civilizáció központja, éppen ezért csak ajánlani tudom, hogy ha erre jársz mindenképp nézz meg egy-egy romvárost, ami kicsit visszarepít a Maja kultúra rejtelmeibe.
Az első kiránduláson Chichén Itzá-t látogattuk meg, mely a világ Hét csodájának egyike, az UNESCO világörökség része. Lenyűgöző, hogy annyi sok évvel ezelőtt hogyan voltak képesek ilyen építményeket létrehozni. A romváros legimpozánsabb épülete a főpiramis, mely Kukulkán, a tollaskígyó tiszteletére épült. Négy oldalán négy igencsak meredek lépcsősor vezet fel a kőtemplomhoz. A piramis a maja naptár szimbóluma alapján épült. Hármomszázhatvanöt lépcsője van és tizennyolc terasza, mely a maja naptár hónapjainak számát jelzi. Érdekes info volt számomra, hogy minden napéjegyenlőségkor a lenyugvó nap a tollas kígyó árnyékát festi a piramis lépcsőire úgy, hogy annak feje egészen a földig ér. Azért durva belegondolni, hogy anno, abban az időben nemcsak hogy felépítettek egy ilyen építményt, de még csillagászatilag is annyira rendben van a matek, hogy ez a furcsa jelenség minden évben ugyanakkor, ugyanúgy megfigyelhető. Ha mindez nem lenne elég! Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy kisebb csoportok tapsolnak ritmusra a piramis lábánál. Mint kiderült, olyan akusztikai csavar is van a dologban, hogy a taps olyan visszhangot ad, mintha a piramis tetején lévő kőtemplomból egy madár károgna vissza. Na próbálj meg ilyet kérni a mai világban …
A várost egyébként elég horrorisztikus legenda is körbekeringi. Állítólag emberi áldozatok helyszínéül szolgált, ahol az áldozat torkát elvágták, majd a vérét kicsorgatták lefolyatva azt a lépcsőkön … hmmm

Órákat el lehet bóklászni ezek között a régi kőépületek között, megannyi szuvenírost meglátogatva. Főleg a piramis kőből készült miniatűr mását, fafaragott képeket, maszkokat lehet venni. Alkudni persze ér, sőt kötelező. Beszereztem itt én is egy ún. Calaverat. Ezek azok a színesre festett, díszített koponyák. Ha láttad a Coco című mesét, abból is ismerős lehet. Ezeket főleg Halottak napjára készítik. A mexikóiak hiszik hogy elhunyt szeretteik meglátogatják őket Hallottak napján, ennek tiszteletére készítik ezeket a díszített koponyákat és helyezik az oltárokra.

Ami engem személy szerint még vonzott, az a mexikói konyha. Aznap egy svédasztalos étteremben ebédeltünk, ahol igazán mexikói jellegű ételek vártak. Rengeteg nachos, pikáns szószok, tacos, quesadilla, guacamole, burrito. Friss ananász, mangó … igazán nem csalódtam a mexikói gasztronómiában még a nyál is összefut a számban, hogy erről írok nektek.

Persze ha már kaja, akkor tegyünk említést a piáról is, és jöhet is a Tequila. Nem, nem, nincs benne kukac mint kiderült, az csak marketing húzás, és a Tequilába nem is tesznek. Amiben előfordul az a Mezcal. Ez utóbbiról én egészen mostanáig nem is hallottam. Minden Tequila Mezcal, de nem minden Mezcal Tequila … vagyis, mindkettő agaveből készül, de a Tequilának nevezett ital csak egy bizonyos fajta agaveből készülhet. A lényeg igazából csak az, hogy mindkettő finom, és szerintem teljesen másmilyen, mint amit itthon megszoktunk … nincs mese, el kell menni megkóstolni.

A másik kiruccanásunkon a délelőttöt Tulumban töltöttük. Gyönyörű romváros mely a tengerparton épült. Bevallom engem itt elvitt a tenger, és sokkal jobban megfogott a kilátás. Tudták ezek a maják, hova építsenek.

Ami ezután jött, az szerintem pont az a hely, ahol ha tudjuk előre mi vár ránk, talán sokan visszakoznak, hogy lemásszanak-e a föld alá. A Yucatán-félszigeten több mint 7 000 ún. Cenotét találhatsz. Most hogy igazán okosat írjak, idézem: „A cenote természetes módon kialakult kútszerű karsztképződmény. Bár a Föld több pontján előfordul, de ezzel a névvel Mexikóban, azon belül is a Yucatán-félszigeten a leggyakoribb, és a legismertebb cenoték nagy része is itt található. A mészköves felszín beszakadásával keletkezik, átmérője és mélysége is néhány métertől akár száz méteres nagyságrendig terjedhet, alján rendszerint álló- vagy némely esetben folyóvíz található.“
Mi a Kantun-chi ökoparkban voltunk, ahol érkezés után máris megkaptuk a cipőket, mentőmellényeket és sisakokat. Egy létrán pedig levezettek a föld alá … na ekkor még nem sejtettük mi vár ránk odalent. A látvány meseszép volt, kristálytiszta víz szélén álltunk a barlangban. Ami kicsit nehezebb volt, hogy a kinti 30 fok után bele kellett menni a nagyon hideg vízbe, mert hogy indult a barlangtúra. Van ahol olyan mély „medencék“ voltak, hogy egyáltalán nem ért le a lábunk, máshol pedig egy szűk „folyosón“ kellett átmenni, vigyázva hova lépünk és mi van a fejünk felett. Hatalmas kaland volt ez a barlangjárás, tuti ne hagyd ki, ha erre jársz. A túra után még sétálgattunk kicsit a parkban, afféle dzsungel fíling, kis „tavacskákkal“, melyek már ezen Cenote-k beszakadásával képződtek. Ezekben is kristálytiszta, hűvös víz, mindenképpen megéri az élményt.

És mindezek mellett ne felejtsük el a buli részét sem, mégis csak karibik, aminek fílingje már gondolatban magával ragad. A túrák, történelem, látnivalók mellett azért kiélveztük a mexikói életérzést is. Több estét is töltöttünk a szomszédos hotel, Riu Tequila, discoban, de amit semmiképp se hagyj ki az a Coco Bongo. Egy hely, ahol összemixelték a discot a Moulin Rouge-val. Egész éjjel egymást követik a jobbnál-jobb show-k. Volt itt Freddie Mercury, Spiderman, de zuhantak az égből akrobaták, és szórakoztattak táncos fiúk és lányok. Nemcsak a látvány, a hangulat is magával ragadott, mi is elég sokat táncoltunk a parkett közepén lévő pult tetején. Bármikor visszamennék!

Juhász Orsolya

Címkék: cancún, cenote, chichen itza, coco bongo, jalapeno, luxus, maja kultúra, majavibes, Mexikó, nyáratélben, romváros, tacos, tequila, természet, történelem, tulum