Úgy gondolom, az már tényleg menő dolog, mikor a munkahelyedről nem hazamész a négyfal közé megpihenni, hanem helyette a reptérre, és húzod a csíkot valamerre, mert neked ez igazából a pihenés. Tudom, stílus kérdése az egész, ki és milyen módon éli le szürke hétköznapjait, de ha van mód, repüljetek ti is el valamerre, akár egy gyors hétvégi vizitre.

Mivel csípjük a balkáni forgatagot, így adott volt egy kiadós móka. A bolgár történet még fehér foltként mutatta magát, de ezen állapot nem tartott ki sokáig. Nem toltuk túl a tervezést. Kétnapos ottlétet iktattunk be, a bolgárok fővárosában, Szófiában.

Gépünk pénteken, a pozsonyi reptérről indult az esti órákban. Miután én végeztem a munkámmal, még volt bőven időm, hogy legurítsak egy finom sört az egyik kedvenc helyemen, nevezetesen a Dobrodruh kávézóban, majd felugorva a 61-es piros buszra rá fél órára már a reptéren találjam magamat. Lassan a többiek is megérkeztek. Miközben ellenőriztük át a dokumentumainkat, kiderült, hogy a két Kázmér barátaink nem hozták magukkal a repjegyeket. Sőt Miki egy akkora tusfürdővel készült, ami elég lett volna a teljes bolgár lakosságra. Természetesen azt nem vihette magával, repült is a kukába. A várakozási időt egy üveg Becherovka elfogyasztásával éltük túl. Végül járatunk egy kisebb csúszással, de kirepült a sztratoszféra alsó határába és meg sem állt Szófiáig. Bérelt kocsi most nem volt intézve. Helyette egy taxis céggel pontosítottuk érkezésünket. Egy igazi bolgár forma jött értünk és vitt el minket a szállásunkra. Bőven éjfél után voltunk, mikor a becsekkolás megtörtént, nem is csoda, a társaság fáradtan dőlt bele ágyába.

Másnap reggel nekiindultunk a városnak. Príma őszi idő, bár az eső lába lógott. Az égiek megkegyelmeztek nekünk és visszatartották az esőt egészen estélig. Sorra jártuk végig Szófia nevezetességeit. A központ a Serdica ókori komplexum körül csoportosul. A város széles sétálóutcája tele bárokkal, éttermekkel és kávézókkal. Itt ám a balkáni életfelfogás van jelen, azaz emberek korzóznak, kávéznak, élvezik a helyi dolce vitat. Drága Sofikánkban az volt a jó, hogy elég hozzá egy teljes nap és megismered. Legütősebb nevezetessége kétségkívül az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház. Ő egy igazi jelkép és büszkén hirdeti a keleti ortodoxia misztikumát. Előtte megálltunk egy rögtönzött bolhapiacon, ahol különféle komcsis kellékeket tudott venni az ember. Megcsináltuk a “szokásos” rendőrös usankás fotóinkat, majd továbbálltunk.

Igazából a szombati napunkat teljes lazaságban nyomattuk végig. Nagy elvárásaink nem voltak Szófiával. Az igazi vad bolgár életet vidéken tudjuk megtapasztalni. Sajnos ma már majdnem minden ország fővárosa kezdi magára húzni a kozmopolitizmus és a multikulturalitás álságos fátylát.

A bolgár gasztronómia csúcs. Találtunk is egy frankó vendéglőt, ami fullosan adta az autentikusságot. Először a kép csalóka volt számunkra, mikor beléptünk a helységbe, mert az elején olyan volt, mintha egy pincébe kopogtál volna be. Helyet foglaltunk és kezdetét vette az össznépi zabálás és piálás. A kemény szesz terén a rakiját itt is nemzeti italnak tekintik.

Jóllakottan fedeztük fel Szófiát.  Este még elszórakoztunk az elektromos rollerekkel, majd beülve egy bárba, pihentük ki a legyalogolt kilométereket.

Gépünk vasárnap, kora este indult vissza Pozsonyba. A főhadiszállásunkon a recepciós rendes volt és megengedte, hogy cuccainkat ott hagyhatjuk, míg vissza nem térünk aznapi felfedezésünkről. Egy applikáció segítségével előtudtuk kukázni az elektromos rollereket. Szinte egész nap rajtuk lógtunk, így jó nagy területet begurultunk. A nap slágere a Nemzeti Kultúrpalota volt, ami egy ocsmány szocreál stílusban volt megálmodva. Mit csináltunk itt? Durrantottunk pár fotót, felmentünk a kultúrpalota tetejére, a belsejében rögtönzött bóvlipiaca köröl legyeskedtünk, a pöpec kis kávézójában pedig elszürcsöltük a jól megérdemelt espressónkat. A rollerekkel még tekeregtünk árkon-bokron át, majd egy idő után leraktuk őket. Korgott a gyomor, így nekiláttunk vendéglőre vadászni. Kornélnak voltak infói egy pöpec helyről, ahol nagyon jól főznek. Hát nem csalódtunk. Emberes adagokat hoztak ki. Onnan visszagyalogoltunk a sétálóutcára, hogy egy utolsó kaffét még magunkba gurítsunk.

Elégedetten tértünk vissza a szállásunkra. A taxis csóka pontosan érkezett és vitt minket vissza a reptérre. Első menetre drága Sofikánk jól teljesített, hacsak egy gyors hétvégére ugortunk be hozzá.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Rybár Patrik

Címkék: balkán, Bulgária, dolce vita, gasztronómia, kultúrpalota, lime roller, nyevszkij, ortodoxia, szófia, transfer taxis, vizipipa