Menjünk vissza egy kicsit az időben, június elejére. Amióta Budapesten dolgozom, elég sok kedves emberrel kötöttem barátságot. Az egyikük pár hónapja kiköltözött Málta szigetére. Azóta gondolatban naponta meglátogattam, mégis csak június elején vettem a bátorságot, hogy repjegyet nézzek. Szinte a hét minden napján lestem, vártam a megfelelő pillanatra. El is jött! Végül annyira örültem, hogy még további két jóbarát érezte azt, hogy ezt nem kellene kihagynia. Három hét múlva pedig arra eszméltünk föl, hogy már pakolni kell.

A budapesti reptérről indult a gép 11 óra körül. Repültünk két órát, volt egy-két turbulencia, bár csak arra lettem figyelmes, hogy felszálltunk és leszálltunk, hiszen annyira jó érzés a felhők között szállni, hogy repül az idő. Nem nagy távolság légvonalban nézve.

Érkezéskor amint kiszálltunk a gépből megcsapott a meleg, párás, sós levegő illata. Annyira jól esett egy hatalmasat beleszippantani az egészbe! A reptérről Buggiba (Buddzsiba) városába kellett eljutni, ott él kedves barátunk, Balázs. Minden fél órában jár busz a sziget különböző pontjaira, van lehetőség egy úgynevezett Travelcard vételre is, ami hét napig érvényes az egész szigeten és 21 euróba kerül. Ha belegondolunk, napi 3 euróból utazgathatunk az egész szigeten. Buszozni izgalmas, ha nincs ülőhelye az embernek, akkor kérem kapaszkodjék, mert szerpentines az útvonal, a városokban meg sok a hirtelen megálló. A sofőröket a budapesti trolivezetőkhöz hasonlítanám, mindannyiuk rally sofőrnek érzi magát. 40 perc volt körülbelül az út a reptérről Buggiba-ba. A város északon található, nagyon szép kis öblöcske kikötővel. A kis csónakoktól kezdve a hatalmas hajókig, minden látható volt az öbölben. Megérkezésünk után lementünk megismerni a környéket, megvásároltuk a kisboltban a szükséges dolgokat. A következő napokban elterveztük, hogy főzni fogunk, mégiscsak takarékosabb így nyaralni. A bolt mellett volt egy nagyon finom török étterem. Máltai első finom fogásom színhelye. Lángok felett sült bárány és csirke falatok zöldségágyon kis sültkrumplival, rizzsel és humusszal. Nagyon jó fogás volt, tetszett. Vacsi után nem sokat haboztunk, indultunk a tengerpartra. Körülbelül 10 perc sétára lehetett a legközelebbi kényelmes strand.

A víz nagyon kellemes volt. Imádom azt a lebegő hatást amit a sós víz ad, ugye a sűrűsége miatt. Csak úgy feküdni a vízen és lebegni kiürült elmével nagyon felszabadító érzés. Amikor az ember újra lábra áll, olyan mintha újjászületett volna, pedig csak lebegett egy picit. Lehet azért olyan kellemes érzés, mert tudatalattink emlékeztet a születésünk előtti békés időszakra. Imádok ülni a parton, érezni a napsugarak melegét, hallgatni a hullámverést, annyira nyugtató a lélek számára. A sós és párás levegő pedig kimondottan jót tesz a bőrnek. Az első este nem húztuk hosszúra az éjszakát, elég hamar kidőltünk. Gyakran felébredtem a meleg miatt, sok vizet kellett pótolni.

Másnap 11 körül ébredtem. Jöhetett a kiadós reggeli, majd törölköző a nyakba, naptej a kézbe és indulás a strandra. Az első két nap a főzésen kívül más teendőt nem terveztünk be. Kellett is az a két napos semmittevés, amikor annyit úszol és napozol, amennyi csak jólesik. Minden nap más strandot szemeltünk ki. A sziget kis méretű és a strandok körülbelül 20 percre vannak egymástól. Vannak kavicsos, sziklás és persze homokos szakaszok is. Érdemes a sziklás strandra is kinézni, hiszen ott mindig kevesebben vannak. Úgy döntöttünk, hogy a harmadik napon meglátogatjuk a híres kék lagúnát. Igaz, hogy a harmadik nap vasárnapra esett, arra a napra amikor mindenki oda akar menni, még a helyiek is, de kényelmesen megoldottuk a helyzetet. 40 perc buszozás, 25 perc hajókázás után kikötöttünk Comino szigetén. Kikötés után keletkezett pillanatnyi tömegkáoszt azzal kerültük ki, hogy, na most figyelj! Szemeteszsákot szereztem, ebbe beleraktuk a táskákat majd a vízhatlan zsákokat beleraktuk a gumicsónakba a gumicsónakot ráraktuk a vízre és tadáá kész volt a tutaj. Erre azért volt szükség, hogy át tudjunk cuccolni az öböl másik felére, ahol sokkal kevesebb ember strandolt. A túloldalra úszva, taxin is (csónakkal) átlehetett jutni, mi úgy döntöttünk, hogy inkább úszunk, hiszen 100 – 150 méteres lehetett a távolság, ami nem ér meg 6 eurót oda-vissza fejenként. Miután partot értünk, letáboroztunk. Csak a tábortűz hiányzott. Volt kaja, pia, ropi, édesség, minden ami szem szájnak ingere. Vicces volt, amikor hallottunk egy párt magyarul beszélni, akik szintén átúsztak, na de ők semmit sem hoztak. A férfi majd meghalt egy sörért, így vissza is fordultak. Fel kell készülni, gondoltuk magunkban és kacagtunk. Egész nap strandoltunk, volt mögöttünk egy barlang ahova be lehetett úszni. Félelmetes sötétség áradt ki belőle, de csak addig, amíg nem úsztunk beljebb egy kicsit. A negyedénél érezhető volt a sötétség és a hideg, elég félelmetes érzés volt, de ennek ellenére beúsztunk. Amit ott találtunk sosem felejtem el. Hála az égnek, hogy volt rajtam úszószemüveg. Ahogy haladtunk a barlang egyik végéből a másikba körülbelül a felétől kezdett beszűrődni a napfény. A víz alatti látvány leírhatatlanul szép volt. Ott lebegni a többméteres mélység felett lassan haladni az enyhébb kékségbe, látni ahogy a napsugarak beszűrődnek és fényjátékot játszanak, lefestik a kék több száz árnyalatát, álomszerű. Szavakkal nehéz átadni, mert nem mindennapi látvány. Eddig csak a tévében láttam hasonló felvételeket és örülök, hogy bementünk oda annak ellenére, hogy félelmetesnek tűnt. Ez is alátámasztja azt az állítást, hogy a félelmünk mögött az a fajta gyönyör található amit ki kell érdemelni és higgyétek el nekem, megéri. Azon a napon még egy kis dombot is megmásztunk a kilátás miatt. Látni a tengert, ahogy mossa a sziget homokkő falait, figyelni a hajóforgalmat, belenézni a messzeségbe, egészen lélekfelemelő érzés.

Málta egy hatalmas homokozó, homokkő alkotja. A házak is ebből épülnek, ezért a városok beleolvadnak a környezetbe, nem kirívóak az épületek. Nyári szezonban főleg turistákkal van ellepve. A helyieket különleges nyelvükről lehet megismerni. A nyelv több nyelv keveréke, nagyon érdekes, nem is tudnám hogyan jellemezni, mondjuk úgy, hogy minden harmadik szót akarva akaratlanul is megértünk. Szóval egy kis angol + 2 kéz és 2 láb = sikeres kommunikáció. Mivel a sziget sokáig angol gyarmat volt, a forgalom Angliáéhoz hasonlóan fordítva működik, az út bal oldalán. Az éttermek tele vannak angol specialitásokkal, kicsit olyan érzésem volt, hogy Angliában vagyok, csak melegebb éghajlatra költözött a sziget. Ezek után már értem miért Málta az angolok kedvenc üdülési célja, hiszen itt szinte otthon érezhetik magukat.

Volt egy nap, amelyet csak Valettára szántunk, a sziget fővárosára. Valetta egy csodás hely, fontos történelmi esemény színhelye. A falakon belül szinte érezhető a város kora, át vannak itatva a falak történetekkel. Több ezer kereszteslovag harcolt itt, hogy megállítsák a törököket. Pár hónapig sikerült is kitartani majd a szicíliai király küldötte csapatok segítségével végleg sikerült visszaszorítani őket. Nagy csaták folytak itt és ez érezhető is. A falakon belül van egy csodás virágoskert kilátóval az öbölre. Az utcák meredekek és keskenyek. Minden második ajtó egy kis kávézó bejárata, ezekről a helyekről csak úgy árad a finom frissen őrölt kávé kellemes aromája. Igaz, hogy a falak homok színűek, minden bejárati ajtó más színben pompázik beleértve az ablakokat is. Nagyon hangulatossá varázsolják ezek az apró részletek az összképet. Színt visznek az életbe. Valetta tényleg egy gyönyörű város, igaz, hogy egy nap elég a bejárására, de szerintem épp a hangulat miatt bármikor szívesen visszalátogatnak ide az emberek. Estére el is fáradtunk, hiszen egész nap bolyongtunk fel s alá. Buszra szálltunk majd újra iránybavettük Buggibát. Megesett a szokásos esti tárgyalás, majd szó szerint ágyba dőltem.

Reggel arra ébredtem, hogy készül a reggeli. Kellemes kis meglepetés, mikor az ember nem is számít rá. Másnap pedig én kedveskedtem a többieknek. Kivettük a részünket mindenből, így jól működött a máltai gépezetünk.

Egyik nap Mdinaba vezetett utunk. Mdina a sziget közepén található régi főváros. Az óváros részben körülbelül 250 lakos éli mindennapjait. Kis ablakok, szobrokkal díszített boltívek és falak. A keresztes lovagok címere, pajzsok, páncélok, kardok, szinte életre kelt történetek vannak a falakon. Ha az ember sokáig nézi őket össze tud rakni egy képet a múltról. Nagyon kellemes hangulatú város, igaz, hogy a sziget közepén van, a tengert látni a magasabb pontokról. Ez is azt bizonyítja, hogy málta kicsi sziget, nagy bástyákkal. Mdina utcáin elsétáltunk egy egész napot. Estére visszaértünk a lakásra és már vettem is a törölközőt, hogy lemenjek úszni, hiszen a sziget belsejében kiszáradtam, szükségem volt egy kis esti fürdőzésre. A holdfényben csillogó víz látványa mindig levesz a lábamról, képes vagyok órákig ülni és nézni bármiféle gondolat nélkül. Úszás után még jött egy kis éjszakai buli, rengeteg emberrel. Ott döbbentem rá, hogy az nem az én világom, bár a többiek kedvéért kibírtam és túléltem.

Következő nap be volt tervezve egy kis kaland, amit már nagyon vártam. Délután ketten részt vettunk egy kis kajaktúrán, a többiek strandoltak. Kajakozni egy törölközővel és egy flakon naptejjel indultam el. A kamerát nem vittem, mert át akartam élni minden pillanatát. Délután 1 óra tájékán jött értünk kocsin Alex, aki a kajaktúrát vezette. Bepattantunk a kocsiba és indultunk is egy közeli strandra a St. Paul öbölbe. Alex a strandon kikapott két felfújható kajakot. Miután levegő került bele, nagyon komoly kis stabil csónakká változott. Tartottunk egy kis bemelegítő úszást, elmagyarázta a mozdulatokat, az irányítást, majd amikor látta az arcunkon kiírt „menjünk már” gondolatot, el is indultunk nagy vigyorral a víz felé. Két amatőr egy csónakban a vezető pedig egy egyes kajakban mellettünk. Az első 200 méteren egyberázódtak a mozdulataink, aztán csak úgy hasítottunk kifelé az öbölből. 40 perc után megálltunk egy kikötő részen, ami St. Paul szigetéhez tartozott. Egy kis csobbanás és frissítő gyümölcsfogyasztás után felmentünk a sziget tetejére, ahol egy hatalmas fehér kőszobor állt, nevezetesen Szent Pál szobra. Gyönyörű volt a kilátás, a horizontra süllyedő Nap kellemes hangulatot terített az öbölre, ahol a város készülődött az éjszakára. A tájban gyönyörködés után megindultunk lefelé, hogy tovább evezzünk. Kiértünk a nyílt vízre, 30 méterre lehettünk a parttól, ahol hatalmas hullámok csapódtak a sziklafalakra. Kinn lebegtünk a rengetegben. Ott és akkor tudatosítja az ember valójában, hogy milyen jelentéktelen kis lény a hatalmas tengerrel szemben. A hullámokon lovagoltunk, félelmetes volt és ijesztő, de egyben gyönyörű és felemelő. Ahogy a csónak felkerül a hullám tetejére az egész partszakaszt látni és amint lesüllyedünk a hullám nyergébe semmi más nem vesz körül csak víz, mindenütt csak víz. Hihetetlen érzés, valószínűleg az adrenalin miatt, mert annak a szintje megnőtt, az biztos. Hullámlovaglás után kikötöttünk egy kis öbölben ahonnan végignéztük a naplementét. Volt mit csinálni, hogy kikössünk, hiszen elég csúszós volt a talaj, erős hullámverés, de sikerült és megérte minden egyes percét, mert a látvány kárpótolt minket. Naplemente után visszaeveztünk a kiindulópontra egy kisebb kerülővel. Szívesen lebegtem volna egészen reggelig, de elfáradtam elég rendesen. Megerőltető egy sportág, nekem nagyon tetszett, ahogy feszegettük a határainkat. Mindenképpen ajánlom kipróbálni, ha esetleg Málta a nyaralásotok úticélja.

Meg kell még említenem, hogy egy hét alatt háromszor csípett meg medúza. Nos négyen strandoltunk mindig, de valahogy csakis engem szemeltek ki maguknak. Égető nagyon viszkető érzés, viszont nem hagytam, hogy elrontsa a kedvem. Valahogy ki kellett egyensúlyozni a túl sok pozitív élményt és hát itt vagyok, túléltem. Manapság már csak egy vicces emlék amin jókat kacagunk.

Egyik este kisétáltam éjjeli fotózásra, mikor a kikötőbe érve nagy meglepetés ért. Eszembe sem jutott a holdfogyatkozás, annyira eltelített a sok kaland, és mégis, kellemes meglepetés volt észlelni ezt az égi mozit. Fogtam magam és leültem egy étterem kinti teraszán, ahol kedves barátom dolgozik, rendeltem egy korsó sört és csak néztem a Holdat, ahogyan lassan fogyott, majd nőtt… Felejthetetlen élmény, mi mást mondhatnék! Összejött komolyabb fejtörés nélkül. Pont ezért szeretek élni. Amikor nincs elvárásom, csak úgy jönnek sorba az extra kis meglepik. Ez után az este után eljött az utolsó nap, ami persze strandolással ment el. Igyekeztünk az első két nap és az utolsó nap semmit tenni. Az estéket a lakáshoz tartozó teraszon töltöttuk, ahol zenélgettünk, beszélgettünk és megvitattuk a felmerülő filozofikus kérdéseket. Nagyon imádtam minden percét.

Elérkezett az idő búcsút mondani a szigetnek. Nagyon kellemes volt, maradtam volna még szívesen, de ugye a munka visszahívott. Lehet bármennyire jó, visszahív az általunk ismert valóság. Meleg szívvel ajánlom Málta szigetét, kellemes kis úticél. Sok a lehetőség, a kajakhoz visszatérve pedig, ha arra jártok jelentkezzetek a srácoknál. Keressétek a South Kayak oldalát a Facebook-on és jelentkezzetek náluk. Mindenképpen megéri!

Maga Rita

Címkék: adventure, csónak, Európa és Afrika között, földközi-tenger, holdfény, holdfogyatkozás, homokozó, kajak, lebegünk, Málta, mdina, medúza, naptej, nézzük meg, nyaralás, repülünk, strand, strandpapucs, tenger, tenger gyümölcsei, törölköző, úszógumi, utazás, valetta, váratlan meglepetés