Jár a taps ennek a városnak! Abszolút megfelelt az igényeinknek. Ha Bolognára azt írtam pörgős, Modenára pedig, nyugodt és kellemes, akkor az én Ferrarám valahol e kettő között helyezkedik el. Van itt éjszakai élet, tele fiatalokkal és bella ragazzákkal, de valahol sugárzik belőle a harmónia és az, hogy nem kell itt ám rohanni, legfeljebb kerékpárra pattani.
Késő délután érkeztünk. Mondanom sem kell, hogy ismét telitalálat volt a szállás. Hatvan euró két személyre, reggelivel egy stílusos négy csillagos szállodában, erre mondom én, hogy incredibile. A recepción gyors becsekkolás, pár olasz szó elpuffogtatása a szépséges olasz lány recepciós előtt és kezdődhetett az esti ferrarai inferno.
Szállásunk a Via Ripagrandén, Ferrara óvárosában, így a Piazza della Cattedrale percek alatt elérhető gyalog. Ó, azok a szűk középkori macskaköves utcák, sétálás közben. Tiszta időutazás az egész. Szeresd ám a történelmet, mert a kép csak ezután fog összeállni Ferraráról. Itt minden épületnek van a saját sztorija. A reneszánsz egyik csúcsa a város, ahol született egykoron Savonarola, az előreformátorok egyike. Ki volt ő? Nézd meg a Borgiák c. sorozatot. Ha bírod a tömény erotikát, az intrikát és a hatalmi politikai harcokat, akkor ezt a sorozatot neked találták ki.
Elégedetten burkoltam be a pizzámat esti zárásként. A reggeli kávé még Bolognában, napközben mozaikoztunk Ravennában, délután pancsoltunk a tengerben, estére pedig itt ez a szédületes város. Questa è la vita!
A talján túránk utolsó napja csodásan indult. Ketten egy nagy apartmant kaptunk. Peti barátunk teljes mértékben elégedett volt, pedig ő aztán válogatós is tud lenni. A reggelinket egy családias teraszon fogyaszthattuk el.
Indulhatott az utolsó nagy séta. Az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szépen lassan kezdett a város is életet lehelni magába. Ami nekem nagyon szimpatikus volt, hogy autót szinte alig láttam a belvárosban. Itt mindenki jóformán kerékpárral közlekedett. A rendőrökből is sugárzott a magabiztosság és segítőkézség. Míg otthon nálunk legtöbbje egy arrogáns tahó, addig itt pont az ellenkezője mutatkozott meg.
A ferrarai ottlétünket klasszikusan egy finom olasz kávéval zártuk. Menni kellett haza.