Már-már szinte hagyománnyá vált, hogy a nyarat egy kis túrázással is megfűszerezzük. Idén a Magas-Tátrára esett a választás, Csorba-tói (Štrbské Pleso) főhadiszállással.
Első nap kora délutáni megérkezés és egy gyors tápolás után bele is vetettük magunkat a túrázásba. Bemelegítésként egy 7,5 km-es trippet nyomtunk le, amely a Szoliszkó menedékházhoz (Chata pod Soliskom) vezetett. Vissza fele pedig útba ejtettük a nagy és kicsi ugrósáncot, melyet 1970-ben adtak át, a világbajnokság megrendezése alkalmából.

A második túranapunkat aztán nem apróztuk el, mondhatni ez volt a kirándulás csúcspontja, mivel egy 16 km-es körutat néztünk ki magunknak, melynek célpontja a 2503 tengerszint feletti magasságban fekvő Tengerszem-csúcs (Rysy) volt, mely egyben Lengyelország legmagasabb hegycsúcsa is. Az út első szakasza, egy kellemes séta a Poprádi-tóhoz (Popradské Pleso), majd egy órás emelkedő a következő check-pointig. Végül jött a túra neheze a Tengerszem-csúcs alatti menedékházhoz (Chata pod Rysmi), ahol egy forró tea + rum kombó mellett megpihentünk. Persze nem meglepő, hogy itt is képviseljük magyarságunk, mivel a csapos egy somorjai – Tankcsapda pólóban feszítő – fickó volt. A menedékháztól a csúcsig vezető út szinte már piskóta volt, egy kis hóval és rengeteg turistával megspékelve. Az év e hónapjaiban nagyon népszerű és közkedvelt a turisták számára. Végül csak felértünk a csúcsra, persze mondanom sem kell hogy megérte. A káprázatos látvány kárpótolt minket mindenért. Visszafelé ismét megálltunk a menedékházban egy jó kis söröcskére.

Harmadik napunkra levezetésképp a Téry menedékházat tűztük ki célul, melyet legkönnyebben Tarajkáról (Hrebienok) lehet megközelíteni. Ide egy 40 perces vonatozással jutottunk el. Persze kicsit eltévedtünk és végül Tátralomnic felett (Tatranská Lomnica) kötöttünk ki, ahol a nagy meleg és a fáradtság miatt úgy döntött a csapat, hogy inkább bérlünk kárékat és azzal rallyzunk le Tátralomnicba. A sztori persze nem nagy röhögéssel folytatódott, mikor személyszerint az egyik kanyarban tigris tanknak álcáztam magam, mivel kicsit belehajtottam a bokorba, de szerencsére egy fenyőfa csemete megállított. A sikeres célba érkezés után megtámadtuk a legközelebbi éttermet, ahol persze nem maradhatott ki a finom a bryndzové halušky (juhtúrós galuska) felhozatal.

Utolsó napuk 100%-ban a lazulásról szólt. Úton hazafelé megálltunk Vihnye fürdőjében, ahol megpihentettük fáradt izmainkat.

Kádek Péter

Címkék: csorba-tó, juhtúrós galuska, kikapcsolódás, lengyelország tetején, magas tátra, meleg, Szlovákia, tengerszem-csúcs, túra