Ha valaki az év elején azt mondja nekem, hogy a nyáron 2 hetet töltök a világ másik felén, nagy valószínűséggel furán néztem volna rá. Tény, a bakancslistám hosszú, az utazás és a „világ“ pedig a szenvedélyem, de tudjuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
Aztán egyszer csak elültették a bogarat a fülemben egy Kuala Lumpur – Bali – Singapore kiruccanással, ami nem hagyott nyugodni – így történt – hogy tető alá hoztuk ezt a varázslatos utazást.
Nem kevés adrenalin volt már az indulás előtt is, az Indonéziában, konkrétan Bali közelében történő folyamatos földrengések miatt. Szerencsére efféle dolgot tapasztalnunk nem kellet. Utunk Budapestről indult, Dubaion keresztül, egészen a maláj Kuala Lumpurig. A több mint 10 órás utat az Emirates légitársaság fedélzetén élveztük, mely már magában nagy élmény volt számunkra.
Két éjszakát töltöttünk el a város központjában lévő Traders Hotel-ben, amely a lehető legmegfelelőbb helyen található, teljes látképpel a Petronas ikertornyokra.
Azt mondják Kuala Lumpur egy óriási mix a világból, hatalmas kontrasztokkal. Két nap elég is volt ahhoz, hogy ez bebizonyosodjon. Egy hely ahol bőrszíntől, vallástól, kultúrától függetlenül tudnak együtt élni az emberek.

A cél az volt, hogy minél többet ismerjünk meg a városból, így a világon jól ismert HOP-ON HOP-OFF városnéző buszra esett a választásunk, aminek kiindulópontja a Petronas ikertornyok lábánál volt. Szerettünk volna előbb ide felmenni, de a jegyek reggel 8:30-kor már elfogytak, így ha nem akarsz kockáztatni érdemes előre foglalni a látogatásod. Szerencsére az enyhe csalódottságunkat hamar helyrerázta a következő megállónk, a KL Tower. Ez kevésbé ismert, viszont utólag merem azt állítani, hogy a sors a jobb programot szánta nekünk. A 421 m magasban lévő szabadtéri terasza csodaszép kilátást nyújt a városra.

Bepillantottunk a Cetral Market kis butikjai közé is, ahol szinte bármi kapható, ami szem szájnak ingere. Ahogy csak az egész városban, itt is megtalálhatóak a különböző kultúrák hagyományos kis „kütyüjei“, kávézók, gyorséttermek és sok-sok kedves, barátságos ember. Ezután végigsétáltunk Chinatown utcáján a piros lampionok alatt és hirtelen teljesen más világban éreztem magam. Bár bevallom őszintén, ezen a ponton kicsit elment az étvágyam a szemem elé táruló felakasztott húsok és nem túl higiénikus elkészítésük láttán.

Ami a HOP-ON HOP-OFF buszokat illeti, kicsit azért eltért az elképzelésünktől és eddigi tapasztalatainktól. Megesett, hogy majdnem egy órás várakozás után olyan rozoga buszra szálltunk fel, hogy még a következő megálló előtt lerobbant és várhattunk a következőre, szintén nem keveset. A legpoénosabb szituációnk is pont ezzel kapcsolódik össze. Lett volna még pár hely, ahol szívesen leszállunk a buszról, de mivel sokat kellett várakozni féltünk, hogy nem találunk vissza a hotelba, így úgy döntöttünk nem kísértjük a sorsunkat és a nyitott tetőről csodáljuk ahogy kigyúlnak az esti fények. A vicces része a kalandnak az volt, hogy még így sem értünk vissza a hotelhez, a sofőr ugyanis úgy döntött aznapra elég a szolgálatból és kirakta a turistákat az ún. Titiwangsa megállóban, mondván innen tömegközlekedve menjünk tovább. A megálló neve egy életre megmaradt és mostmár nagyokat nevetünk rajta, akkor viszont inkább döbbenten néztünk, hogy mi is történik és onnan vajon hogyan jutunk „haza“.

Kevés időnk volt egy ekkora városra, annyi sok látnivalóval, mégis úgy érzem arra a kis időre sikerült átérezni a „fílingjét“, kimaxoltuk ahogy lehetett.

Másnap a kiadós reggeli után bőröndjeinkkel felpakolva el is búcsúztunk, hogy irányba vegyük uticélunk második és egyben fő állomását Balit, az Istenek szigetét.

Juhász Orsolya

Címkék: bakancslista, chinatown, fíling, kaland, kuala lumpur, kultúrmix, Malajzia, petronas, távol-kelet, titiwangsa, tömegközlekedés