Maradjunk annyiban, hogy az utunk elején itt nem bájakról és tájakról volt szó, hanem káromkodásokról és szitkozódásokról. Nehezen indult ez a vasárnapi selmeci kiruccanás. Úton a szentantali Koháry-kastély felé Patrik autójának ablaka mondhatni leszakadt, nem lehetett felhúzni. Persze ehhez kellett Peti ügyessége is, mivel a katasztrófa előtt ő babrált vele. A lényegen nem változtat. Nyitott ablakkal a kocsit nem hagyhattuk magára, függetlenül attól, hogy próbálkoztunk mindenféle ragasztóféleséggel, ami éppen kezünk ügyébe került. Nem volt más választásunk, muszáj volt egy autószerelő műhelyet előkeríteni Selmecbányán. Necces volt a dolog, mert vasárnap dél körül a fene tudja, hogy egyáltalán nyitva e lesz valamelyik. A szerencse mellénk szegődött és találtunk egy ilyen műhelyt, ami ráadásul még nyitva volt. A szerelők ügyesen orvosolták a hibát. Én addig az udvaron majdnem elnyakaltam egy méretes kutyaszarban, jelezvén, hogy ez a nap már-már tragikomédia. Amilyen rosszul indult, olyan jól ért végett a vasárnapunk.

Végülis győztünk mindent, amit beterveztünk arra a napra, mégha csúszásban is voltunk. Visszamentünk a szentantali Koháry-kastélyhoz. Ott egy nagyszerű tárlatvezetést kaptunk a csajszitól. Látszott rajta, hogy érti a szakmát.

A napsugarak már leereszkedőben voltak. Átfutott a gondolatainkban az is, hogy a Szitnya megmászását napoljuk és inkább Selmecbányát járjuk be. Abban maradtunk, hogy bevállaljuk a Szitnya bevételét is. Nem csalódtunk magunkban. Az őszi színkavalkád a csúcsát járatta velünk. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a selmeci táj szépsége pedig kutyaszarostul és ablakostul kárpótolt minket.

Már besötétedett mire Selmecbánya óvárosába értünk. Kajáltunk egy jót, majd zárásként a Divná pani kávézóban pihentünk meg egy finom kávé mellett. Ez a kávézó sokak szerint Szlovákia egyik legegyedibb kávézója. Innen utunk már csak hazafele irányult.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Rybár Patrik

Címkék: ablak, divná pani, felvidék, homeland, koháry, kutyaszar, selmecbánya, szitnya, Szlovákia