Ablaknyitás a Kaukázusra – Bevezetés

2017.11.30.

Ablaknyitás a Kaukázusra – Bevezetés

Olyan nagy elánnal rúgtuk ki az ablakot a kaukázusi régióra, mint annó Nagy Péter az öreg kontinensünkre, – az egyik legprímább orosz cár – miután országát kivezette a sötét középkorból és a felvilágosodás pályájára állította. Két hét ottlét után pedig olyan fáradtan és meggyötörten jöttünk haza, mint Napóleon Grande Arméeja az orosz télből Franciahonba. Félreértés ne essék! Az Esterházy Akadémia jóvoltából nem voltak expanzív törekvéseink és nem is készültünk háborúba. Éppen ellenkezőleg!

Adódik a kérdés: Akkor mi a búbánatot kerestünk mi ott? Na az úgy volt kérem szépen, hogy még novemberben Gubík László – az Esterházy Akadémia alapítója – felajánlott az azon akadémisták számára két helyet a Grúziában és Azerbajdzsánban megszervezett Nemzetközi Ifjúsági Fórumra, akik a legjobban írják meg a negyedéves vizsgát. Én rögtön vérszemet kaptam. Fel voltam villanyozva a lehetőségtől, hogy egy újabb régiót ismerhetek meg. Ráadásul az első nagy utazónk, Julianus barátunk is erre haknizta körbe annó a vidéket, keresvén őseinket. A kihívás és a motiváció abszolút megvolt. Szorgalom párosulva a szerencsével meghozta gyümölcsét. Jómagam és Piekarski Marcell, gömöri barátom készülhetett az útra.

A kaukázusi projekt két fórum és egy teljes hetes képzés és tréning köré volt felépítve. Az egészet a MeOut szervezte, a támogatást pedig a Visegrádi Alap biztosította. Az első fórum a grúzok fővárosában Tbilisziben volt, a második pedig az azeri fővárosban Bakuban. Misaktsieli álmos és kicsiny grúz falucskája pedig a tréningeknek adott otthont. Az ifjúsági fórumokon a V4 a kelet-európai és a kaukázusi régió országainak fiatal küldöttei vettek részt. Természetesen volt alkalmunk megízlelni a grúz és azeri mindennapokat. Elmerültünk Tbiliszi sokoldalúságában és Baku gazdagságában, valamint megtapasztaltuk, hogy milyen menő dolog egy oldschool vonattal zötykölődni több, mint tizenkét órát.

Budapestről indulva – isztambuli átszállással – repültünk be a grúz légtérbe, majd landoltunk a fővárosban. Hosszú út vezetett idáig. Én már korán reggel vonatra ültem, hogy Érsekújvárból időben érkezzek Budapestre. Az eleje eléggé rázós volt. Másodperceken múlott, hogy ne késsem le a vonatot, mivel a taxis későn érkezett hozzánk, ráadásul tekintettel arra, hogy azon a reggelen nagy mennyiségű hó hullott, még a közlekedés is kaotikus volt. A szokásos reptéri rutin és a zökkenőmentes két órás repülőút után Isztambulban találtuk magunkat, ahol még közel hét órát kellett várni a tbiliszi-i járatra. Időnkből kitelt, hogy bejárjuk a repteret, együnk és igyunk, majd megtapasztaljuk, hogy a törököknél a “free wifi” használata öt eurónál kezdődik. Hajnalban repülhettünk tovább és kora reggelre érkeztünk Tbiliszibe.