Finom ötvenperces repülőút és a szkopjei repülőtéren vagy, melyet Nagy Sándor után neveztek el. Tudjátok ő volt az a legendás ókori hódító, aki elkalapálta a perzsákat, aki a szuzai mennyegzővel az ókor legnagyobb swinger partyját hozta össze és aki meghódította az akkor ismert világot.

Mi egyenlőre megelégedtünk Macedónia meghódításával. A bérelt kocsink felvétele a repülőtéren volt. Néztünk is nagyot mert, hatszáz eurós depozit a kocsira, pár aláírás, és szinte dobták hozzánk a kulcsot, gondolva magukba “nesze paraszt itt a kulcs a kocsit meg keresd meg magadnak, valahol az épület előtt”. A kocsit végül is megtaláltuk. Pár fotókészítés a hibákról és karcolásokról, majd a GPS koordináták belövése után, tekintetünk Tetovo városa felé összpontosított.

Közel egy órás kocsikázás után megérkeztünk Tetovoba egy élettel teli városba, ahol főleg albánok laknak. A város leghíresebb épületével, a Šarena Džamijá-val kezdtük Tetovo feltérképezését. Éppen imára mentünk oda, így megvártuk míg végeznek azzal. A lábszag magas koncentrátumban vegyült a levegőben. Ez nem meglepő, hiszen a muszlim templomokba cipőben nem lehet belépni. Miután kiürült a belső tér mi is bemehettünk, majd nagyot bámultunk ámulatunkban. Így leírva nehéz visszaadni, amit ott láttunk, de a látvány lenyűgözött. A mecset külseje és belseje építészetileg és festészetileg egy remekmű.

Miután végeztünk itt, elugortunk pénzt váltani és kajálni. Gulyás – és lecsósféleséget ettünk, ami egyébként mellette, hogy laktató, egyben finom is volt. A pincérek szimpatikusak és segítőkészek voltak. A kajálás után egy kis sétát iktattunk be. Nagy erővel kerestünk egy épületet, egy bizonyos tornyot – várszerűséget, de az istenért se találtuk meg azt. Oda is mentem egy albán csávóhoz és megkérdeztem tőle, hogy beszél-e angolul. Az albán krapek nemmel reagált, erre én rávágtam, hogy no problemo, és nyomtam neki a szöveget. Mondtam az épület nevét, erre ő határozott kézmutatással útbaigazított. Gondoltam milyen ügyesek vagyunk. Mentünk is oda, amerre mutatott, erre egy lerobbant autószerelő műhelynél kötöttünk ki, aminek a neve megegyezett azzal, amit kerestünk. Hát ez szopás volt a javából. Utólag elgondolkoztam azon is, hogy egyáltalán jó városban keressük-e azt a bizonyos látnivalót.

A városban való sétálgatásunk során azért érezhető volt az emberek tekintete mifelénk, mivel mindenki bámult minket, hiszen turistát erre fele még ritkán látni. Ezt a bizonyos tekintetet autóba szállás után is éreztük, mivel mondhatni a mi Volkswagen polonk volt a legmodernebb kocsi. Ami viszont a mi figyelmünket sem kerülte el, az pedig, hogy szinte minden harmadik ház autószerelő műhely volt, ahol körülbelül 13-15 éves fiatalok dolgoztak. Gondolom az végett, mert sok az öreg autó, ami bizony gyakran romlik. De hogy mért fiatalok dolgoztak ott többnyire, az bizony titok maradt. A házak többsége is érdekes volt. Téglából felhúzták és már élhető is volt. A vakolás és a házuk külső kifestése nem az ő műfajuk.

Látnivalóból arra a napra még volt elég, ezért indultunk is tovább. Egy érdekes templom-rom várt minket. Az érdekessége pedig az, hogy a Mavrovo Nemzeti Park tavának vízállásától függ, hogy víz alá kerül bizonyos időre vagy sem. Mi szerencsére kifogtuk azt, hogy nem volt víz alatt, így teljes mértékben feltudtuk térképezni a helyet, ahol szuper képeket tudtunk csinálni. Az idillbe pár lócitrom kupac zavart be, de hát nálunk vidéken is előfordul. Mielőtt tovább indultunk volna a Bigorski monostorhoz, beugrottunk egy helyi kávézóba – Dva Sokola volt a neve, ahonnan persze szép kilátás volt a tóra. A kávéjuk és a baklavájuk nagyon finom, ajánljuk mindenkinek, aki arra fog járni.

A Bigorski monostort még sötétedés előtt elértük. Jól el van dugva a hegyek között. Meredek szerpentinek vezettek el oda minket. Látni hogy a szerzeteseknek sok az idejük, mivel az egész monostor tipp-topp állapotban volt, szép sziklakert, csillogó barna gerendák és végül a gyönyörű kilátás.

Utunk utolsó szakasza is szerpentinekkel volt teli. Peti az ügyeletes sofőrünk néha-néha kamikaze stílusban adta elő vezetői tudását. Hab a tortán az volt, hogy a sötét szerpentines úton – miközben rallys módban előztük a kocsikat – egy komplett tehéncsorda jött szembe velünk. Lefékeztünk és álltunk dermedten egy helyben. A sötétben egy kisfiú is felbukkant, gondolom ő volt a pásztor. Szerencsére a kocsi sértetlen maradt, egészben érkeztünk meg a szállásunkra.

Annyi erőnk volt, hogy a belvárosban egy jót együnk. A menü ismét valami helyi specialitás volt: čevap, šopska saláta és egy pofa sör. Másra nem igen futotta tőlünk azon az estén. Fáradtan dőltünk be az ágyba, hogy aztán másnap folytassuk utunkat.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Keszegh Péter, Rybár Patrik

Címkék: albán, balkán, bigorski, dva sokola, macedón-trip, Macedónia, mavrovo, mecset, monostor, muszlim, ohrid, pásztor, tehén, tetovo