Szép napra ébredtünk Ohridban. Kellemes idő és napsütés fogadott minket. Tökéletes idő arra, hogy jobban megismerjük Macedónia legszebb városát. Fel is kaptuk magunkra a frissen készült felvidéki csavargós pólónkat. A szállásunk éttermi része nagyon stílusosan volt kialakítva. Családias volt a hangulat, mivel szerintem a tulaj apja – aki számunkra inkább a nagyfater szerepét töltené be – készítette el frissen az omlettünket, miközben szürcsölgettük reggeli “kaffénkat”.

Legalább fél napot terveztünk Ohridban lenni. Valahol ez is kevés, mert bőven van ott mit megnézni. Utunk rögtön a tóhoz vezetett. A hajók már ott sorakoztak, hogy egy körre elvigyék az arra utazókat. Mi is lecsekkoltunk egyet, melynek egyébként a kapitánya eléggé jól beszélte a szlovák nyelvet, mivel volt alkalma nálunk dolgozni. Fejenként öt euróra jöttünk ki, tehát árban és látványban nagyon megérte. Mondtuk is neki, hogy rendben, megyünk vele, de előtte még a korzón végignézünk. A panoráma, a gyönyörű rálátás a történelmi városrészre és a jó idő adta, hogy brutál jó képeket tudjunk csinálni. A Felvidéki csavargók pólója is frissen ott debütált, mely mondhatni egy “autumn fashion” fotózásba ment át az ott készült képek. A hajókázás előtt még elmentünk egy gyors kávéra. Persze ez esetben is olyan kávézót választottunk, amelyről káprázatos panoráma nyíllik a tóra. Megkóstoltuk a helyiek diós süteményét, hogy onnan hajóba pattanva, a tóról figyeljük meg Ohrid szépségét. A kapitányunk nagyon jó fej volt, sok hasznos infóval látott el minket, a város történelmével kapcsolatban. A partraszállás a város ikonikus ortododox templomának lábánál volt, a St. Jovan Kaneonál. Egy kis lépcsőzés felfelé és az Ohridi-tó a lábunk előtt hevert. A látvány ami ott volt? Határtalan boldogság, mivel eddig csak képeken láttam, és hogy most élőben ott lehettem és átélhettem, az valami csodás élmény volt. Na ezek az élmények, melyeket tőlünk nem vehet el senki!

Miközben vártam a Petiékre, mert ők kicsit lemaradtak, hirtelen egy kopasz fickó állt meg mellettem és megkért magyarul, hogy csináljak róla pár fotót. Ezen már meg sem lepődtem, hogy magyarokkal találkozunk mindenhol, bár általánosságban Ohridról és magáról Macedóniáról is el lehet mondani, hogy száz turistára jut egy magyar. Az ohridi felfedezőtúránk egy részét vele csináltuk végig. Ő az MTI újságírójaként ugrott le pár napra Macedóniába. Miközben beszéltünk vele, egy ásatás kellős közepébe találtuk magunkat. Az ókori színháznál folytak nagy munkálatok, régészeti szempontból. Egyébként a környék tele volt történelmi és szakrális elemekkel, nemhiába hívták régen Ohridot a “szláv Jeruzsálemnek”.

Időnk engedte még, hogy felgyalogoljunk a város fellegvárához, a Sámuel erődbe, majd onnan szépen lassan a bérelt kocsinkhoz ballagtunk. Előtte késői ebéd az ohridi korzón, ahol megkóstoltuk a macedón konyha egyik klasszikusát a Tavce Gravcet. Mondjuk nekem nem nyerte el ízlésemet, eléggé nehéz ételnek találtam, babbal és hússal megpakolva. A többieknek azért bejött. Ohrid kiváló hely pihenésre és szórakozásra. A sétálóutcák emberekel megtöltve. Eltudom képzelni, hogy milyen buli van itt nyáron.

Ohridot elhagyva Svati Neum felé mentünk. Az eredeti programtervezetben nem volt benne, de Huszty Zoli, a Balkan Calling Egyesület elnöke, adott egy fülest, hogy azért oda is érdemes legurulni. Svati Neum lent volt egészen az Ohridi-tó végén, mondhatni az albán határtól pár kilométerre. Pihenésre és nagy zabálásokra tökéletes helyszín.

A következő célpontnak Bitola városát lőttük be. Az út odafelé kivételes volt. A Galichica Nemzeti Parkon keresztül mentünk, vadregényes és kanyargós szerpentineken keresztül, egyre csak feljebb és feljebb. A levegő tisztult a táj szépült. Olyan magasan voltunk, hogy beláttuk az egész régiót. Mondhatni, hogy már a macedón istenek ajtaját döngettük. Annyi képet lőttünk, hogy egy teljes fotóalbumot megtudnánk vele tölteni. Semmi nagyvárosi nyüzsgés vagy zaj, csak a természet és harmónia. Útközben befigyelt a Prespa-tó is, melynek érdekessége, hogy a területén három ország – Macedónia, Görögország és Albánia – osztozik.

Már sötétedésre értünk Bitolába. Szerintem a fél város kint volt. Ezért is szeretem a balkáni városokat, mert az emberek nem otthon gubbasztanak és nézik a helyi Mónika-showt, hanem kimennek a városba családostul és élvezik azt, amijük van. A vacsoránkat ott pakoltuk magunkba, ami ez esetben pizza volt. Egy nagyon szuper olasz éttermet néztünk ki magunknak, ahol zenében Eros Ramazzotti adta a ritmust.

Az éjszakát Szkopjéban töltöttük, így iparkodnunk kellett, mert azért Bitola és Szkopje nem egymás szomszédai. Késő este tudtunk csak becsekkolni a szállodánkba, ami eléggé el volt dugva a város sűrűjében. A cuccaink lepakolása után csak egy dologra volt erőnk, hogy aludni menjünk. Szkopje bevétele holnapra maradt.

Borka Zoltán
Kádek Péter, Keszegh Péter, Rybár Patrik

Címkék: balkán, balkan calling, bitola, galichica, macedón-trip, Macedónia, ohrid, prespa, ramazzotti, sétahajó, svati neum, szkopje