Elkezdődött a tavasz, és én már szinte tisztában voltam azzal, hogy idén már nem fogok sokat utazni. Egyszóval marad a suli és a munka. Erre a barátnőm munkahelyet talált Drezdában (ahol még soha nem voltam). Nem is kellett mondania és tudtam, hogy újra lesz egy jó kis kirándulásom.

 

Csigatempó Drezdáig:

Még a suli kezdete előtt jött az egész, ráadásul a munkában is tudtam szabadot kérni egy hétre. Szóval kezdődhetett a kirándulás! Korán reggel indultam Pozsonyból óriási bőrönddel és hátizsákkal. Barátnőmnek vittem egy pár cuccot a lakásra, de azt hittem téglákat viszek, amiből házat épít. Ez van… nők.

RegioJet-el mentem és nagyon kellemes volt az utazás. Kaptam ingyen vizet és teát. Minden annyira jól ment, hogy szinte már gyanúsnak éreztem a dolgokat. A baj jött is. Volt valami baleset Prága előtt, így álltunk egy helyben legalább 70 percet. Szerencsére volt nálam egy német tankönyv (igazából nem tudok németül), így aztán nem merültem bele az unalomba. De mivel egész útra egy almám volt, elkezdett morogni a gyomrom is. Akkor úgy döntöttem veszek valamit még akkor is, ha rá megy a nadrágom. Nézem az árakat és nem hittem a szemeimnek, mivel meglepően jó árak voltak. Akkor rendeltem sonkás-sajtos kis bagettet és túrós sütit, nem volt olyan, mint a mamától, de az éhség ellen jó volt.

Végül azért csak megérkeztem Prágába. Itt a vonatállomásról mentem a buszállomásra és folytattam az utam FlixBusszal, ahol magyar sofőrök voltak. Fárasztó volt az út, de megérkeztem a célba, ahol már Drezda városa várt rám. Ja igen, a barátnőm is. Azután már csak a lakásra mentünk és pihentem egy jó nagyot, a fárasztó út után.

 

 Futkosós nap:

Következő napom szinte szabad volt. Míg barátnőm intézte a munkát, én addig futócipőmet felhúzva nekirontottam a városnak. A kondimmal nem volt gond, mivel sportoló vagyok, így legalább a tömegközlekedésre szánt pénzt is megspóroltam. Kicsit úgy éreztem magamat, mint Forest Gump, de jó volt az idő és élveztem a városi barangolást. Nem olyan nagyváros, a centruma szép és tiszta, az autó is csak valamivel több, mint nálunk Komáromban. A folyómenti parton nagyon kellemes volt futni. Az volt az érzésem, hogy itt az embereknek van idejük pihenni. Futottak, bicóztak, jógáztak és kutyákkal játszottak. Élmény volt!

Folytatva a kellemes edzést rábukkantam egy kinti mozira is. Teljesen fel volt szerelve, mindenhol folyt a sör és szóródott a popcorn. Ha tudtam volna folyékonyan németül, még egy filmet is megnéztem volna. A szervezők ráadásul gondoltak a sportosabb emberekre is mivel kerékpár parkoló is építettek a helyszínre.

Futva tovább rá jöttem, hogy Drezdán rengeteg olyan hely van, ahol az ember ki tud kapcsolódni. Gyönyörű tájak, rengeteg parkosított városrész és bringa utak.

Nem tudom menyit futottam, de tudtam, hogy hazatalálni nem lesz annyira egyszerű. Ezért GPS-t akartam használni, hogy visszataláljak a lakásra, de nem ismertem a címet. Szóval mentem azon az úton, amelyre emlékeztem és egy kis bolyongással, de célba értem.

 

Neves szobrok között:

Harmadik napon már vettem tömegközlekedés jegyet. Meglepően nem volt drága Drezdához képest. Nagyon szimpatikus volt, hogy a villamos sínei füvesítve voltak. Ezért néz ki a város még zöldebbnek.

A vonatállomástól gyalog folytattam az utam. Rengeteg üzlet volt a főállomástól az öreg város felé. Rengeteg látni való van egy helyen, nem is tudtam mit fotózzak hamarabb. A színház színes volt, a szökőkutak magasak, az aranyozott szobrok meg csillogtak-villogtak.

Érdekes volt a Frauenkirche is. Ugyebár Drezda teljesen le volt rombolva a II. világháború alatt. Ennek a templomnak megmaradt a fél fala és egy pár téglája. Minden, ami felhasználható volt fel is lett használva és ezért a templom 2-színű lett újraépítése után. Nekem úgy tűnt mintha legóból lenne építve. Később egy áruházban rá is találtam egy legó makettre.

De amit biztosan ajánlok megnézni az a Zwinger Kastély, melynek közepén egy gyönyörű park kapott helyet.

 

Egy borús nap:

Negyedik nap már nem volt annyira napos. Esett az eső reggeltől délutánig, ráadásul délután a barátnőmnek röplabda edzése is volt a város másik felén. Mondtam is magamnak, legalább itt is szétnézek egy kicsit.

Egy kis kikötőnél szálltunk ki a villamosból, a távolban, pedig mintha egy török stílusú templomot láttam volna. De tévedtem, mivel Yenidze épület volt, ahol irodák, éttermek és egy cirkusz volt. Mondhatni egy érdekes épület!

Miután elindultam meglesni a baránőm edzését, szinte nem hittem a szememnek.

Mindenhol sportpálya, egyik sportcsarnok a másik után: hokiaréna, focistadion, futópályák, streetworkout park, bedmintonpálya, kosárlabdapálya, krikett és rugbypálya. Rengeteg helyen voltam már, mint versenyző vagy néző, de ennél nagyobb területen és egy helyen ennyi sportpályát nem láttam még életemben. Ez számomra maga a sportparadicsom volt. Olyan sportokat láttam előben játszani, amit még soha. Utána megtaláltam a sportcsarnokot, ahol a barátnőmnek volt az edzése. Itt is egy kellemes meglepetés várt. Futópálya tető alatt, konditermek, röplabdapályák és még beachvolleyball pálya is – minden egy tető alatt. Edzés után mentünk vissza a lakásra. Ezen a napon nem láttam sokat a városból, de amit láttam, az élmény volt számomra.

 

Egyszer fel, Egyszer le:

Az utolsó napon is be volt egy kicsit borulva, de legalább nem esett. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Pillnitz kastélyt. Körülbelül egy óra utazás után, a városi busszal megérkeztünk szinte a város szélére, ahol még 10 percnyire volt gyalog a kastély. De megérte! Odaértünk és még a nap is kibújt a felhők mögül. Igaz, hogy a park részre is volt belépő, de az valami óriási volt. Nem sajnáltam érte a pénzt. Még egy kistérképet is kaptunk, hogy tudjuk, merre kell menni. Térkép nélkül simán 2-3 órát bolyongtunk volna, mire megtalálnánk a kijáratot. Parknak több része volt: kastélyos rész, britt rész, kínai rész, romantikus rész, pálmaház, stb.

Úton visszafelé megálltunk még a Schwebebahn-on. Ez valami olyan volt, mint egy függővasút. Meglepő volt, hogy erre is érvényes volt a egésznapos tömegközlekedés jegyem. Amúgy 5€-ba kerülne oda-vissza. Úton felfelé mondott valami szöveget németül a hangszóró, de nem értettem semmit. Utána angolul is szövegelt, ami már érthetőbb volt számomra. Fennt a kilátás mindenképpen szép volt. Úton lefelé kicsit beragadtunk félúton, de egy-két perc után továbbment a Schwebebahn és egészben  le is érkeztünk.

Az út másik felén a Standseilbahn található ami szintén fel megy a kis hegyre. Erre is ugyanúgy érvényes volt jegyem, szóval kihasználtuk a lehetőséget. Itt is ment a szöveg a hangszóróban felfelé, de itt nem volt szinte semmi kilátás. Fent csak óriási házak és drága autók. Ez a gazdagok része volt és a kertükből biztos szép a kilátás, de a turisták nem járnak szerencsével. Ami egy kicsit kár.

Ezután visszamentünk a lakásra, összepakoltam és indultam haza. Nagyon élveztem az egész hetet, új hely volt számomra, de már elég jól megismertem és tudom, hogy még visszatérek, mert még mindig maradtak helyek, amit még fel kell fedeznem.

Ancsin Marek
Szerkesztette: Kádek Péter

Címkék: drezda, edzés, gyaloglás, jó időjárás, kastély, kerékpár, Németország, nyugalom, parkok, sör, sport, zöldelő város