Mint derült égből a nem várt mennykőcsapás! Körülbelül így jött össze a belga “meló”. Bizony, néha ilyen is van, hogy a kellemest kombinálom a hasznossal. A hasznos ez esetben az Európai Únió megismerésének lehetősége volt, majd egy konferencia, ami bemutatta Közép-Európát, mint régiót. A konferencia célja arra volt hivatott, hogy felvázolja a résztvevőknek „Hogyan tudja gazdagítani az Európai Uniót Közép-Európa”, ami egyben a konferencia címe is volt.

Éjjeli indulás volt Pozsonyból. Az utat autóbusszal tettük meg, ami utólag nem egy kéjút volt. Hosszú éjszaka volt, aludni alig tudtam. Ezen még a Viera Chytilová rendezte Dědictví aneb Kurvahošigutntág c. klasszikusa sem segített, melyet út közben néztünk. Ez van, a brüsszeli szépségért meg kell szenvedni. A lényeg, hogy biztonságban megérkeztünk a szállásunkra. Késői ebéd, majd a szobák kiosztása következett. Szobatársammal nem is sokat vacakoltunk a szobán. Térkép a kézbe és nekirontottunk a városnak. Bár a franciánk és holland nyelvtudásunk egy kész lingvisztikai tragédia volt, utólag azt kell, hogy mondjam, elég jól sikerült tájékozódnunk az európai metropoliszban.

Brüsszel belvárosi forgataga úgy pezseg, mint egy francia pezsgő. Élettel teli, fiatalos, igazi kozmopolita érzés fogad minket.

A város ékköve kétségtelenül a Grande-Place. A tér épületei gazdagon díszítettek, melyek a gazdagságot és a jólétet szimbolizálják. Előtte láthattuk a „pisilő emberkét“, nevezetesen a Manneken Pis-t, a bronz szökőkút-szobrot is, mely megállás nélkül vizel a népre és folyton valami gúnyába öltöztetik be. Sörből sem volt hiány, ittuk rendesen. Lazán nyolc euróért egy korsó sör a Grande Palace egyik éttermében és máris jobb a kedved. Ilyenkor ne is a pénztárcádat nézd, hanem élvezd az ízeket és a pillanatot. Megtörtént eset erre, mikor kikértem egy hosszú fatálcán hat különböző sörfajtát. Semmi extra, csak húsz euró volt. Ennyiből jóformán telitankoltuk a kocsit Ukrajnában. A hangulat így estére adott is volt, sőt kacérkodtunk azzal a gondolattal is, hogy az utazóbrigád néhány bevállalósabb tagjával nekimegyünk a brüsszeli éjszakának, de mivel másnapra volt ütemezve az a bizonyos konferencia, így ki volt zárva, hogy azon az este kicsit kirúgjunk a hámból. Vissza is mentünk a szállásra, hogy a következő napnak fitten vágjunk neki.

A hivatalos program szinte egész napos volt. Egy finom vacsorával volt zárva, egy belvárosi étteremben. A kiszolgálás flottul ment, a kaja is tűrhető volt, mondom úgy, hogy számomra a belga konyha nem a kedvenceim közé fog tartozni. A sör ismét központi szerepet játszott az estében. Tolták belénk rendesen, a núbiai szépségű pincérnő pedig kifejezetten szimpatikus volt, ráadásul a mi asztalunk volt a leghangosabb, ami a röhögéseket és történeteket illeti. Hogy mit láttunk és éltünk meg azon az estén? Hát volt pár érdekes arc, akivel találkoztunk. Ezek közül egy fiatal magyar koldus fószer volt a legnagyobb arc, mikor bevágta, hogy azért hagyta ott a hispán sunshine-t, mert itt órabérben átszámítva jobban jön ki. Hát igen, Brüsszel vonzza a kalandvágyókat. Ki így, ki úgy jön ide szerencsét próbálni.

Késő éjjel és fájós talppal öröm volt bedőlni az ágyba. Az utolsó napon bőven volt idő arra, hogy megnézzük Brüsszelből azt, ami még kimaradt. Nem tagadom, kemény tempót diktáltam városnézés közben, ezt a szobatársam is megjegyezte, hogy én az a hardcore városnézős vagyok. Volt egy pillanat, hogy el is tévedtünk. Pár percig úgy szaladgáltunk össze-vissza, mint egy fejnélküli csirke. A vicces az volt, hogy egy akkora épületmonstrumot kerestünk, ami körülbelül akkora volt, mint a Pamír hegység, tehát nehéz volt nem kiszúrni. Az Igazságügyi palotáról van szó, ami olyan hatalmas, hogy beszédültem a látványától.

Annyit gyalogoltunk, hogy jóformán nem is ettünk és a szuvenírek beszerzését is az utolsó pillanatra hagytam. Csak egy gyusztusos pitára futotta, mert csokik után kellett vadásznom, mivel páran leadták a rendelést otthonról.

A nap így gyorsan el is ment. Szuvenírekkel és élményekkel felpakolva érkeztük a buszhoz. Egy újabb éjszakai buszozás volt még hátra Pozsonyig. A recept ugyanaz volt nálam, mint Belgium felé. Hiába néztünk meg egy újabb cseh komédiát, az alvással ismét hadilábon álltam. Sebaj, fáradtan, de szerda reggelre Pozsonyban csekkoltunk ki. Megköszönve az utat és elköszönve a többiektől, mindenki ment a saját maga útjára.

Borka Zoltán

Címkék: Belgium, benelux, brüsszel, grande palace, konferencia, pisilő kisfiú, sör, únió