Tele a hócipőd a nagyvárosi zaj forgatagából? A munkahelyeden gyilkolni tudnád a sok idiótát? Vagy csak lelked egyszerűen nyugalmat és a természet zöld ölelését kívánja? Megnyugtatlak, de nem kell messzire menned, hogy azt a bizonyos nyugalmat megtaláld, vagy csak egyszerűen feltöltsd szervezeted pozitív energiákkal. Mi is így cselekedtünk szlovák utazótársammal, miután magunk mögött hagytuk a zajos pesti forgatagot.
Hazafelé várt minket Szentendre. A magyar fővárostól laza negyven perc autóval és egy másik világban találod magadat – hangulatos Dunasétány, szűk macskaköves utcák, templomok, kézműves manufaktúrák. Miután leparkoltunk, bő egy órás sétával bejártuk Szentendre óvárosát. Tökéletes időnk volt, szikrázó napsütés. Napszemüveg és fagylalt a kézbe és csak élveztük az adott pillanatot. Ízletes lángosok, lepények, sült kolbász, rétesek – egy tökéletesen megrendezett gasztronómiai orgazmus, ami téged ott vár. Kezdésnek nem rossz mi?
Szentendre után következett Visegrád fellegvára. “Vissza a középkorba”! Lehetett volna ez is a mottónk. Maradtunk inkább a jelenben. Kilőttünk pár íjat (felvételt nem nyertünk Robin Hood iskolájába), megmásztuk a várat, hogy aztán egy csodálatos panoráma táruljon elénk: Duna anzix a javából. Abban a pillanatban tökéletesen illett oda az a mondás, hogy “Minden táj egy-egy lelkiállapot.”
A nap végére belefért Esztergom és a magyar kultúra ékessége, az Esztergomi Bazilika is. Hatalmas méreteivel Európa top fájv bazilikái közé tartozik. Hogy mi a másik négy? Ha kíváncsi vagy, a mindent tudó wikipapa segít neked. Mielőtt jobban szemügyre vettük volna formás méreteit kívülről és belülről, egy jó pofa sör és egy kávé társaságában összegeztük aznapi produkciónkat. Megszavaztuk, hogy ügyesek voltunk ismét. Sok mindent láttunk és már a következő “minitrip” körvonalazódott gondolatainkban.
Borka Zoltán
Borka Zoltán, Patrik Rybár