Utunk Krakkóba vezetett, de bűn lett volna kihagyni Vlkolinec álmos kisfaluját. Időnk bőven engedte, hogy körbesétáljuk és megismerjük a szlovák népi építészet egyik jellegzetességét.

Fogadóbizottság nem fogadott, sőt az időjárás is kissé nyálkás volt, de legalább tömegtől nem kellett tartani, így aztán lazán besétáltunk a faluba. Vlkolinec két fő útból áll. Az egyik a falu végére vezetett, a másik meg a templomhoz. A falu közepét egy kis patakocska szeli ketté. Jött is a mama megmosni konyhai eszközeit, majd miután befejezte a nagymosást komótosan visszaballagott házikójába. Miután fellőttünk mi is pár képet mobiljainkra és fényképezőgépeinkre, mi is komótosan visszaballagtunk az autónkhoz, hogy tovább guruljunk pár kilométerre odébb, Rózsahegy (Ružomberok) városába.

Borka Zoltán
B.Z., Rybár Patrik