Magunk mögött tudva Vlkolinec kicsiny faluját és Árva várát, előttünk az napra már csak egy cél lebegett: biztonságban megérkezni Krakkóba. Szerencsére így is volt, ráadásul a szállásunkat is könnyen megtaláltuk, mivel elhelyezkedésileg nagyon jó helyen volt a városban. Már út közben lógott az eső lába. Miután leparkoltattuk az autónkat rá is kezdett rendesen. Mondjuk engem annyira nem zavart, mivel az esőt is ugyanúgy lehet élvezni, mint a napsütést.

A kora esti becsekkolás után megtudakoltuk, hogy is működik itt a parkolás. Naivan azért megkérdeztem, hogy legalább ingyenes van e a környéken. Kérdésemre enyhén szólva elmosolyodott a recepciós, mondván itt mindenért fizetni kell. Sebaj, kifizessük! A parkoló óránál csak érmékkel lehetett fizetni. A bökkenő az volt, hogy itt az érme pénz ritka, mint a fehér holló. Felváltani lengyel zlotyiainkat érmékre, pedig néha lehetetlen műveletbe ment át. Megoldottuk azért, de legalább tudjuk, hogy a jövőben mire ügyeljünk a parkolások esetében, ha lengyelföldön járunk.

Miután a parkolást lerendeztük nekivágtunk a városnak. Ki is volt nézve egy szuper kis kávézó, csak éppen meetinget tartottak ott és hely már nem jutott nekünk. Szerencsére Krakkóban van elég kávézó, elég volt átmenni a másik sarokra. A nevére már nem emlékszem, de nagyon érdekes volt a dekoráció – keveredett itt a keleti a hippi stílussal. Közben megérkezett Dávid a “krakkói kapcsolatunk”, aki Erasmus lévén tanul Krakkóban. Ezt a találkozót Péter útitársunk szervezte le titokban, ezért nagy meglepetés volt számunkra. A Rynek Glównyra (Krakkó Főtere) négyen folytattuk utunkat. A hideg időjárás ellenére a város nem vesztett bájából. Két évvel ezelőtt már jártam itt és azóta visszakívánkoztam. A hasunk is egy laktató vacsorára kívánkozott. Ki is volt nézve egy hangulatos étterem, de az annyira tele volt, hogy várni kellett volna a sorunkra. Ezt a luxust nekik nem engedtük meg, gyorsan találtunk egy másik szuper helyet. Kívülről egy kicsi hangulatos étterem képét mutatta. Miután a pincér asztalunkhoz vezetett akkor érzékeltük, hogy kész pincerendszer van kialakítva, vadnyugati stílusban. Jöhetett is a sör, meg a jó hamburger, disznó és csirkehús, hasábbal és zöldségköretekkel vegyítve. A séta jót is tett vissza a szállásunkra. Egy tartalmas nap volt mögöttünk. Mentünk is szunyálni, mert másnapra várt minket a város, hogy tetőtől-talpig megismerjük.

Másnap időben keltünk, majd következett a bőséges reggeli. A bőségből volt elég, csak háromszor repetáztunk a reggelik folyamán. A reggeli után ismét a város szívébe a Rynek Glównyra sétáltunk. Ott minden épületnek – Posztócsarnok, Mária-templom, Barbakán, Városháza tornya – meg van a maga története. A téren sorakoztak a fehér hintók, hogy körbevigyék a turistákat a belvárosban. Ezt laza 25 euró értékben megtehettük volna, de mi inkább a lábainkat használtuk.

Miután körbe jártuk az Óvárost, célba vettük a Wawelt. A vár már távolról szép látványt mutat. Odafelé a Planty-n (az óvárost egy parkövezet veszi körül) keresztül mentünk. Közel két órát tartózkodtunk a vár területén. Igénybevettünk audio guide segítségét is, ami meglepő módon magyarul illetve szlovákul is volt. Mondjuk én tíz perc után beleuntam a szövegelésébe és inkább a magam útját járva fedeztem fel a Wawel belsejét. Láttuk a királyi kriptát, ahol Báthory István erdélyi nagyfejedelem és lengyel király alsza örök álmát. Sőt felmásztunk a harangtoronyba is, ahol láthattuk Krakkó panorámáját és az ország legnagyobb harangját egyben.

A Wawel után még bőven volt időnk. Elsétáltunk a város legkülönlegesebb negyedébe a Kazimierzbe. Igazi időutazás volt, az épületek, a Ladák és Zsigulik társaságában. Mivel főleg zsidók lakták a múltban a negyedet, így zsinagógából is van elég. A helyi piacon igazi retró cuccokat lehetett beszerezni. Sőt valamilyen házilag készített melegszendvicset is megkóstoltunk, miután láttuk, hogy egy csapat spanyol turista olyan jóízűen falatozza. Teli hassal sétálgattunk a negyed szűk utcáin, mire lassan esteledett. Vissza is tértünk a szállásunkra egy kicsit megpihenni, hiszen egész nap talpon voltunk, a kalóriaégetés szépen meg volt. Felmentünk még a szállodánk tetőteraszára, ahonnan csodás panoráma tárult elénk Krakkóról. Csináltunk is jópár szelfit, melyek szépen fognak mutatni a családi albumban.

Dávid barátunk nem sokkal később is betoppant, majd egy kis beöntés után elindultunk a városba. Vettünk egy finom meggyes Soplicát. Ez nálunk olyan, mint a griotkás likőr. Elszopogattuk szépen a parkban, mire a varjak a fákon tömegesen eldöntötték, hogy telibeszarják a járókelőket. Olyan sűrű ürülékzuhatagban volt részünk, mit soha. Csoda folytán csak a cipőm és a kabátom széle sérült a varjak “szeretetcsomagjaiból”. Ezen az estén egyébként is kijutott nekünk igénytelenül táncoló pasasokból, akik az egyik helyi diszkóban rontották a levegőt. El is mentünk egy másikba, ahol legalább a retró zene volt a menő, csajok is voltak, majd zártuk az estét egy finom vizipipa társaságában, miután rájöttek az ott dolgozók, hogy jó lenne minket is kiszolgálni. Ezen a ponton már a társaságunk fele teljesen lemerült és visszatért a szállásra.

Az utolsó krakkói reggelink is jól telt. Időnk engedte, hogy gyorsan felsétáljunk még egyszer az Óvárosba, ahol valami nemzeti ünnepség volt. Utoljára magunkba szívtuk a Rynek Glówny hangulatát, feltankoltunk szuvenírrel, majd továbbindultunk, hiszen még rengeteg élmény várt ránk.

Írta és szerkesztette: Kádek Péter és Borka Zoltán
K.P., B.Z., Rybár Patrik

Címkék: barbakán, báthory, éjszakai élet, galícia, kazimierz, klk trip, krakkó, Lengyelország, meglepetés, planty, rynek glówny, soplica, villás reggeli, wawel, zlotyi