Eléggé izmosra sikeredett az idei év júniusa. Keményen meghágtuk a Balkán egy újabb részét. Nem először és szerencsére nem utoljára. Letoltunk egy masszív koszovói kultúrmissziót, ahol többek között láthattam a goráni világvégét, tiszai vizeken pedig bejártuk a fenséges Délvidék egy újabb szeletét.
Egy napsütötte májusi szerda délután van és a bécsi repülőtér 2-es terminálján várakozom a beszállásra. Az uticél ezúttal egy nyugat-európai gyöngyszem, Lisszabon. Dióhéjban némi tudnivaló: „Lisszabon Portugália fővárosa és egyben legnagyobb városa, 547 000 lakossal. Európa kontinentális részének le
A Felvidéki Csavargók csapatában az ukrajnai Lviv első városlátogatása tömérdek élményt hagyott, így kapva az olcsó repjegyek alkalmán újra úti célnak lőtték be, s tudván, hogy én is előszeretettel járom a világot, meginvitáltak engem is. Mivel még Ukrajnában sosem jártam, így kíváncsian néztem eléb
Mielőtt még berobbanánk a jordán köztudatba, érdemes pár sorban megemlítenem, honnét is jött az ötlet, hogy mi a Közel-Keleten fogunk az ammáni forgatagban élet-halál harcot vívni az arab sofőrőkkel vagy éppen az ázsiai turistaáradattal farkasszemet nézni. Peti pajtásom, a “csavargók” repjegy –
„Bárhová is utazik az ember, bármilyen tájat is fedez fel, ha ezt a barátaival együtt teszi, bárhol otthon érezheti magát.”
„Az utazás irányt mutat nekünk abban, hogy felkeltsük azt a vágyat magunkban, hogy felfedezzünk valami maradandót.”
